„Hát ez az MTV-ben nem megy. Eleve szerencsétlen az egész miliő: az újságírás, pláne a magyar bulvárújságírás nem különösebben fotogén szakma, ha meg kiszínezik, akkor hiteltelen lesz. Viszont ahogy fent kiderült, ez sem zavarja a Marslakók készítőit. Jáksó, a »producer« már előre körbehaknizta az országot a varázsigével, miszerint nem tragédia, ha nincs nézettség, hiszen a minőség sosem a tömegeknek szól. A köztévének az a dolga, hogy értéket közvetítsen, tanítson és neveljen, szemben a felületesen szórakoztató magáncsatornákkal. Ezt ő tömören úgy foglalta össze, hogy »nálunk nem lesz szex, nem lesz vér.«
Ehhez képest az bemutatkozó epizód első kulcsjelenete egy ember véresre verését mutatja be, a másodikban pedig óriásterepjáróval rontanak a nagymellű csajra. Ami bizony ijesztő, hiszen kábé azokra a mellekre bízták az egész cucc sikerét. Még egyetlen magyar szappanoperában sem mutattak ilyen mély dekoltázsokat, de még ez is olyan röhejesen erőltetett, mintha Benny Hill lóbálná a melleit. Jáksó László hazudott, és ebben az a kísérteties, hogy ugyanazzal a könnyed pofátlansággal tette, amit csak szóvivőktől láttunk eddig. Amikor nem zavarja az illetőt, hogy holnap biztosan lebukik. Ja, dugás is volt ám benne, házasságon kívül. Hát hol van ilyenkor Szalai Annamária, az istenit neki!?
Nem, itt nem arról van szó, hogy a köztévé próbál népszerűvé válni, és ez csak azért nem sikerül, mert a minőségi kultúrának nincs tömegbázisa. Fábry Sándor igazolása is azt mutatja, hogy az egész folyamat fordítva működik. Vannak emberek, akik szar műsort szeretnének csinálni, mert azt tudnak. Olyat, ami semmivel se mélyebb, hasznosabb vagy tartalmasabb a kereskedelmi tévéknél – viszont rosszabb minőségű. Esetleg pont onnan selejtezték ki. Kinek adjuk el az ilyen visszárut? Nyilván az államnak.
Ehhez persze nem árt, ha vannak az embernek barátai a legfelsőbb szinteken. De a legjobban ez az ágazat akkor működik, ha eleve a legfelsőbb szintek barátai fognak bele a gyártásba.”