„De még a többszörös kampánypénz is csak apró szelete annak, amit a korrupt pénzmozgásokról feltételezünk.
Ez egy pici, de megfogható része a politikai korrupciónak, ezt a legkönnyebb megmagyarázni. Az üzleti szektorból, kamarákból, érdekképviseletekből mindenféle rémtörténeteket hallunk, hogy engedélyt hogyan nem kapnak meg, hogyan zsarolnak ki kenőpénzt, csak azért, hogy időben meglegyenek az engedélyek. Hogy a hatósági ellenőrzésnél hogyan zsarolnak ki pénzt a cégektől. De ha megnézzük az ingatlanpanamákat a hatodik-hetedik kerületben, hogy hogyan gazdálkodnak önkormányzati vagyonnal, ott is rengeteg pénz megy el. Örök téma a közbeszerzés, a hetven-harmincas városi legenda, ami kapcsán jön a visszajelzés, hogy melyik alvállalkozót hogyan kell bevenni, hogy sikeres legyen az a pályázat, és ne kelljen érvényteleníteni formai okokból. És ezeknél a történeteknél van mindig egy közös elem, hogy ezt a pénzt nem önjáróan a gonosz köztisztviselő akarja eltenni, vagy legalábbis nem elsősorban saját zsebre dolgozik, hanem a pénz jó része pártokhoz megy. Nem is konkrétan a pártok fenntartására, mert az nem nagy összeg, hanem a pártok körüli gazdasági érdekcsoportokhoz. A GKI-nak volt egy kutatása 2009-ben, ott úgy saccolták, hogy a közbeszerzések 25 százalékkal drágábbak a korrupció miatt. Abban az évben 1600 milliárd forint volt a teljes közbeszerzési összeg, ebből eszerint 400 milliárd korrupcióra ment el.
A nemrég megjelentett Nemzeti Integritás Tanulmányukban az szerepelt, hogy Magyarországon az elmúlt másfél évben minőségileg másik szintre lépett a korrupció. Azt írják, hogy beállt a 'state capture' állapota, azaz gyakorlatilag az államot foglyul ejtették különféle üzleti körök. Milyen jelei vannak ennek a változásnak?
A tanulmány minden fejezetét az egyes témák szakértői írták, meghatározott módszertanú kutatások alapján. Két területen látszik nagyon nagy baj, a párt és kampányfinanszírozásban, illetve az üzleti szektorban. Nem arról van szó elsősorban, hogy maga az üzleti szektor korrumpálna, hanem hogy a cégek teljesen kiszolgáltatottak. És ezekből az állt össze, hogy az üzleti és a politikai szektor rendszerszinten is összeér. A politikai döntéshozók egyszerűen lenyúlják a magánszektort.”