Hikálok

„Bizony, most jött el a hikálok ideje.

Most van az, hogy az öt nyelven beszélő, kétszeres olimpiai bajnok, egyéni világbajnok, komoly diplomatakarriert befutó Schmitt Pálról majd megírják és elmondják a hikálok, hogy vívni sem tud, nyelveket sem tud, semmit sem tud. Duplanullák, vizesnyolcasok tobzódnak most Schmitt Pál gyalázásában, akiknek legnagyszerűbb cselekedete az volt, hogy vörösboros kólával összeokádták a nappalit egy házibulin, ahol nem izzadtak le a hölgyválaszon. Azok vicsorognak most Schmitt olimpiai bajnokságáról, akiknek annyi erejük sem volt soha, hogy egy beteg kurvát kirántsanak a klozettról. (Figyelem! Ez utóbbi mondat plágium! Amelyik hikál elsőként kideríti, honnan loptam, az tehet egy szívességet!) (...)

És akkor térjünk vissza arra a kisdoktorira.

Nem írunk úgy kisdoktorit, hogy majd’ kétszáz oldalt bemásolunk valahonnét, aztán kész is a dolog. S leginkább azért nem maradhat ez szó nélkül, mert ha úgy maradna, akkor holnaptól kezdve minden egyetemista »ctrl+c – ctrl+v« billentyűzettel írhatná szakdolgozatát, kisdoktoriját, nagydoktoriját, anyja keservét, és senki sem mondhatná, hogy ezt nem lehet. Ezért nem. S még azért sem, mert mi nem vagyunk ők. Mert megígértük, hogy ez nem lehet többé következmények nélküli ország. Mert mi nem csinálhatunk úgy, ahogy a hikálok, amikor lebukott a D–209-es ügynök. S úgy, ahogy ezek elnevezték és mentegették az őszödi beszédet.

De: mostantól legyen időnk szakdolgozatokat, kisdoktorikat olvasgatni. Nehogy véletlenül az legyen a közvélekedés, hogy itt Schmitt Pálon kívül mindenki elmélyült tudós. Bizony, olvassunk már el a közeljövőben néhány szakdogát meg kisdoktorit a hikálok példányaiból. Különös tekintettel a »foximaxis« doktorikra. Meg akármilyenekre. Lássuk a sok zsenit, aki most hörög és fröcsög!”