Szabad-e Vona Gáborral mosolyogni?

„Az elhatárolódás-vitában sok minden összegabalyodik, nem látszik könnyűnek szétszálazni a különböző megfontolásokat, kérdéseket, következtetéseket. Mint minden fontos közéleti témában, itt is szinte minden megtalálható: érzelem, tapasztalat, értékrend, számítás és manipuláció. A saját véleményemet határozottnak, képviselhetőnek, védhetőnek gondolom az ügyben, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne érteném – vagy legalább ne próbálnám meg érteni - azok álláspontját, akik másképp gondolkodnak. Ezzel együtt azt kell mondanom: nincs igazuk. (...)

Hitlerrel vagy Sztálinnal, Szálasival vagy Rákosival – mindannyiuk kezéhez rengeteg vér tapad – szerintem egyetlen kollégám sem kívánna beszélgetni. Ismernünk kell cselekedeteiket, de nincs szükség semmilyen méltányosságra vagy semlegességre velük szemben. Olyan bűnöket követtek el, amelyek nem politikai mérlegelés, értékrendi vita tárgyai – embereket öltek, ölettek. De hogy viszonyul ez a mostani magyar politikához? Milyen bűnökről beszélhetünk? Nem, nem azt akarom állítani, hogy a Tárcatükör szereplői mind ártatlan bárányok. A csütörtöki vitán két alkalommal is – előbb finomabban, később egyértelműbben – figyelmeztettem a politikus urakat, akik hétköznapi bűnökről beszéltek sommásan, hogy egy korrupciónak kitett szakma képviselőjeként én a helyükben sokkal jobban vigyáznék azzal, hogy általánosságban szónokoljak lopásról, tolvajlásról és az erre irányuló hajlamról. De akkor – meg kell ismételnem a kérdést – hol a határ? Azzal leülhetek beszélni, talán még mosolyoghatok is, akinek a pártja – elnézést a politikai kifejezésért – »szétlopja az országot«, de azzal nem, aki »cigánybűnözésről« vagy bármilyen más, természetesen vitatható, akár erősen el is ítélhető dologról beszél? A szélsőségesnek nevezett politikai véleménye miatt ki kell rekesztenünk valakit, vitatkoznunk sem lehet, sőt, szóba sem szabad állnunk vele, de más egyéb bűnöket nem kell vizsgálnunk?

Nem, én ebbe az utcába nem megyek bele. A választáson a voksommal majd eldöntöm, hogy kiket szeretnék a parlamentben látni, de ha a választók másokat is odaküldenek, akkor – lévén ez a szakmám – politikai elemzőként mindenkivel szóba állok, és miután – mindaddig, amíg a politikai folyamatok a demokratikus verseny keretein belül maradnak - nem az ítélkezés, a támogatás vagy az ellenkezés a feladatom, hanem a megismerés és az értelmezés, a véleményére, az érveire is kíváncsi leszek.”