„Török Gábor minimum téved, amikor nem először azt állítja, hogy a Nézőpont Intézet eredményei egyértelműen szembeállíthatóak lennének a többi intézet kutatásaival. Feltételezem, nem rossz szándék vagy a Nézőponttal szembeni indulat hajtja, ezért szeretném felhívni figyelmét néhány szakmai szempontra.
Először is a közvélemény-kutatások csak korlátokkal hasonlíthatóak össze. Különbözhetnek például a módszertan (telefonos vagy személyes), az adatfelvétel időpontja, a minta nagysága, a kérdőív szerkezete vagy épp a pártpreferencia-kérdés megfogalmazása szerint.
Másrészt izgalmas, minden kutatás során megválaszolandó szakmai kérdés, mit tegyünk az úgynevezett »rejtőzködő szavazókkal«. Ők azok, akiknek van pártpreferenciájuk (sokszor még a választásokon is részt vennének), de nem mondják meg nyíltan a kérdezőbiztosnak. Nagyjából két eljárás kínálkozik: vagy megpróbáljuk azonosítani pártpreferenciájukat segédmódszerekkel, vagy automatikusan az »egyéb«, esetleg »bizonytalan« kategóriába soroljuk őket. A Nézőpont Intézet az előbbit teszi, másodlagos és attitűdkérdésekkel meghatározva a potenciális pártszimpátiát, mások nem kezelik külön ezt a csoportot.
Szintén az összehasonlítást és ezért a sarkos kijelentések megfogalmazását nehezíti az elfogulatlan szemlélő számára, hogy a publikált eredmények bázisa, illetve csoportosításai eltérőek. Az »összes megkérdezett« egészen más kategória, mint az aktív szavazóké, akik a megfelelő kérdések alapján egy esetleges választáson biztosan résztvevőket jelentik. Megint más kategória a »biztos pártválasztóké« (biztos részvétel és bevallott pártpreferencia), vagy a pártválasztóké (bevallott pártszimpátiák összessége adja a 100 százalékot). A helyzetet bonyolítja, hogy a legelterjedtebb »biztos szavazók« kategóriája intézetről-intézetre változik: van, ahol az »aktív szavazókat« jelenti, van, ahol a »biztos pártválasztókat«. Az adatok elemzésénél, illetve összehasonlításánál tehát óvatosan kell eljárni, hogy az ember ne keverje össze a szezont a fazonnal.”