Cobden, 1935

„Még sok időbe fog telni, hogy a szellemi élet szervességét szétszaggató XX. századi ideológiák hatásait ellensúlyozni tudjuk.

Az ilyen szervetlenség egyik következménye, hogy minden nemzedéknek újra fel kell fedeznie a korábbi nemzedékek teljesítményét. A másik, hogy a teljesítményt még a saját nemzedékük körében sem tudják annak tagjai értékelni. Utóbbit nap mint nap tapasztalom az élet minden területén. Az előbbit pedig intenzíven átéltem a minap, amikor fölfedeztem a legnagyobb magyar nyelvű vitát a középosztályról. 1935-ben a Cobden című gazdasági és társadalmi folyóirat ankétot szervezett, négy kérdést föltéve a hozzászólóknak: 1. Mit értünk középosztályon? Azonos-e a polgárság a középosztállyal? Milyen az értelmiség viszonya hozzá? 2. Mi a szerepe a középosztálynak a parlamentarizmusban? 3. A gazdasági liberalizmus vagy a tervgazdaság felel-e meg jobban a középosztály »anyagi aspirációinak«? 4. Milyen »tömörülés« kell a középosztály anyagi és szellemi igényeinek biztosításához?(...)

A vitázók között találunk baloldali írókat, népieseket, egyetemi tanárokat és az üzleti élet képviselőit. A középosztály fogalma a baloldali hozzászólók szemében pozitív volt, a népies Illyés Gyula számára viszont értelmezhetetlen. A konzervatív Kovrig inkább elutasítóan közelítette meg, a tudós Horváth Barna pedig a klasszikus műveltség alapján tárgyalta a középosztály fogalmát. Horváth így fogalmazott: a középosztály azért szükséges, hogy »a többi osztályoknál hívebben tükrözze az egész társadalom szempontjait«. Kovrig viszont úgy látta, hogy az osztály »túl durva, pontatlan, tudománytalan« fogalom, ezért középosztály sem lehet. Illyés véleménye: »A magyar középosztállyal sosem találkoztam.« József Attila szerint a középosztály létezik, ez az osztály termeli a termelési viszonyokat, nem azonos a polgársággal, de az értelmiséggel sem. Kosztolányi sajnálná, ha a középosztály eltűnne, mert »annyi függetlenség, szeretetreméltóság, emberi nemesség« veszne el, melyet érdemes megsiratni.”