„Sokak szerint előbb-utóbb úgyis ez lesz a történet vége, hiszen az EKB urai számára világos: ha sokáig viselkednek ortodox módon az euró-szabályokkal, előbb-utóbb nem lesz mivel kapcsolatban ortodox módon viselkedniük. Ám mielőtt meglépnék a monetáris lazítást az északi országok, szeretnék biztosnak tudni, hogy nem feneketlen zsákokba öntik a pénzüket. A lyukak befoltozását szolgálja az a költségvetési uniót célzó egyezmény, amit az EU 27 tagállamából az Egyesült Királyság kivételével talán végül mindenki alá fog írni. Ettől azonban még senkinek nem lesz több pénze.
S ha lenne, sem volna mindez tuti recept a sikerre. A leminősítési lánc egyre több államot és bankot sodorhat bajba, az északiak úgy láthatják, hogy az euró megmentéséhez már az ő pénzük és engedékenységük sem elég, vagy egész egyszerűen elfogy az engedékenységük. Angela Merkel és társai idővel úgy találhatják, már nem éri meg a választóiknak magyarázgatni, hogy a felelőtlen eurósok megsegítése még mindig az olcsóbbik megoldás. A németek a deutschmarkot sírják vissza.
Ha Merkelnek és társainak elszakad a cérnájuk, szakad az eurozóna is. A gyengébb déli láncszemek távozhatnak egy időben (de nem lesznek képesek alternatív déli közös pénzt csinálni) avagy egyenként. A mostani, aránylag erős eurót megtartaná Németország, Ausztria, Luxemburg, Finnország és Hollandia, talán még Franciaország és Szlovákia.
Ha az euró megy, jön egy kis apokalipszis. A déli államok becsődölhetnek, vállalatok százezrei kerülnének zavarba az elszámolásokat és az árazást illetően, újra bevezetnék a határok ellenőrzését. Északon is megroggyannának bankok (hiszen déli hiteleik jó részét leírhatnák), és a masszívan délre szállító cégek is nehéz helyzetbe kerülnének.”