Hallották, hogy Budapest remek hely, és eljöttek.
„Körülbelül egy hónapja történt, hogy a géptől a terminálig szállító buszon egy hatvanas amerikai házaspár keveredett mellém. Megkérdezték, hogy budapesti vagyok-e, és amikor kiderült, hogy igen, arra kértek, ajánljak jó helyeket nekik a városban. Gyorsan közöltem velük, hogy jobb ember mellé nem is ülhettek volna.
Miután átbeszéltük, melyik étterembe, múzeumba, sörözőbe érdemes elmenniük, én kezdtem el faggatni őket. Egy európai körút része a budapesti utazás? Nem. Kelet-Európában járnak és Prága után ide is beugranak? Nem, nálunk kezdenek, utána egy kis Prága, majd egy rövid Amszterdam, de alapvetően Budapest miatt érkeztek Európába. Vannak itt rokonaik? Nincsenek. Barátaik élnek itt? Nem, senki. Barátok ajánlották? Nem, egyszerűen hallották, hogy Budapest remek hely, és eljöttek.
Márpedig ez óriási változás. A magyar főváros minden értéke ellenére sokáig csak egynapos kiruccanásként szerepelt az amerikaiak tervében, félúton Prága és Róma között, hatalmas változás ehhez képest, hogy Budapestért idáig utaznak a turisták. Hatalmas, de attól még valós, amit folyamatosan táplál számos meglepő hír. Én még mindig nem tértem teljesen magamhoz Alice Cooper országimázs-videója láttán, amiben saját meggyőződését hangoztatva beszélt arról, hogy a mienk az egyik legjobb főváros a világon.”