Mai, urbánus emlékezetünknek meg kéne tanulnia a népiekre, mint kollektív tudatalattinkra tekinteni.
„A vidék sem a régi: termőföld és ember viszonya megváltozott. S mára érteni véljük, az »urbánus« és a »népi« nem szembenállás kéne, hogy legyen. Mai, urbánus emlékezetünknek meg kéne tanulnia a »népikre« mint kollektív tudatalattinkra tekinteni. S azt a bizonyos rendszer- és korszakváltási traumát, bennük, mint tükörben szemlélni. Mert a Némethnél megörökített világ nagyon is valós marad. Akkor is, ha ma Budapesten, Párizsban, vagy Londonban lehetetlenség így írni és érezni. Empátiával azonosulni e »természetközeli« közösségekkel lehet, de ugyanúgy írni nem. Anakronizmus volna. Az »urbánus« kultúra más civilizációs ritmusra érzékeny. Más problémákra. A kultúra más(ik) dimenziójában történik.
Visszatérő élményem kinn, hogy az angol vidéken, távol London pörgésétől, nem lehet Sigmund Freudot és Julia Kristevát olvasni; vagy épp Harold Pintert. Háromszoros koncentráció szükséges visszatérni a kultúrának abba a terébe, amelyben ők írnak. A vegetáció buja őskáosza, zöldje, az érés és enyészet napi ritmusa − a kert − feloldja a »nagyvárosi« Logoszt. Másfajta figyelemre késztet.
Ez nem probléma, sőt. Ezeket a távolságokat és feszültségeket kéne megfigyelni. »Népi« és »urbánus« között, ráadásul sokkal gondosabban, mint idejükben tettük. Elfogadni másságukat; és nem feledni egymásra vonatkozásukat. Talán még nem késő átjárni e világok között. Nem is értem, idehaza a két irányzat hogyan vihette törésre, a mában. S a »törések« hogyan vihették ilyen sokra: bennünk.
Pontosabban értem. S ha lenne időnk megfigyelni, mint ahogyan nincsen, fontos volna újra kontextusba helyezni a »népi-urbánus« konfliktust. Mert minden modellje értékes annak az esztelen kiégésnek ahová jutottunk.”
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Az egykori tévést többek között arról kérdeztük, hogy a magyar társadalomban lévő árkok valaha betemethetők lesznek-e. Interjúnk.
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Kemény, határozott vélemény.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Orbán Viktor akkor is megadta a tiszteletet Donald Trumpnak, és kiállt mellette, amikor a nyugat-európai politikai elit ennek az ellenkezőjén versengett. Stumpf István írása.
Hiába a hangos brüsszeli propaganda, az energiaszankciók csődöt mondtak. Czepek Gábor és Hortay Olivér kőkemény figyelmeztetést adott ki: az ukrajnai háborúra hivatkozva hamarosan brutális fogyasztáscsökkentésre – a nadrágszíj meghúzására – kényszeríthetik az embereket.
Az Alapjogokért Központ becslése szerint az egyéni választókerületek többségében a Fidesz–KDNP jelöltje kerülhet ki győztesen.
