Van-e „eltolási” pont a történelemben?

„Az elszúrási periódus civilizációs cezúra. Általában az ilyen elbeszélések azzal a feltevéssel párosulnak, hogy az adott pontig volt egy fejlődés, majd bukás és hanyatlás következett. Ezért sokaknak kedvencei a hanyatlástörténetek: az eltolási ponttól kezdve a történelem lefelé gördülő spirál, nincs megállás. Ezek az elbeszélések afféle negatív evolúciók vagy »inverz progressziók«. És épp ezzel van a probléma: ha már sok reakciós kineveti a progresszíveket (joggal), amiért azok folyamatos előrehaladást és fejlődést látnak a történelemben, ennek fordítottját miért kedvelik annyira? Nem ugyanannyira elvont azt gondolni, hogy Szókratész, a nominalisták, a reneszánsz pápák vagy a Habsburgok uralma óta folyamatosan hanyatlunk? Nem lehetséges inkább, hogy birodalmak jönnek-mennek, hogy vannak sikeresebb és kevésbé sikeres korszakok? Hogy a látható történelemnek nincs »iránya« - sem pozitív, sem negatív értelemben?

Sok múlik rajtunk. Mármint azon, hogyan cselekszünk. Aztán sok múlik az ún. »véletlenen« is, illetve a nem szándékolt következményeken. Ezért fontos iránytű a hagyomány, de az sem egyfajta »kumulatív" folyamat, mert a tradíció is folyamatosan változik, alakul. Nincs egy csúcsa, nem ideológia, nem tudnánk azt mondani, hogy most »elértük a hagyományt«.”