Epével és vitriollal

„Sejteni lehetett, hogy valami nagy baj van. Az utóbbi időkben már megdicsért előadásokat, színészeket. Molnár Gál Péter, minden idők legmaróbb tollú kritikusa 75 évesen itt hagyta a földi páholyokat.

Hírhedt volt arról, mennyire alaposan veséz. Színészeket, rendezőket tudott egy félmondattal porba alázni, pedig nagy ritkán mondott jót is. És ráadásul mindig mindenre nagyon figyelt, még a mellékszereplők, színész kettők, statiszták is megkapták a figyelmet – és a magukét is tőle.

Ennek alapján aztán a színház világában, érthetően, kevesen kedvelték. Azonban az újságolvasó, aki nem járhatott végig annyi előadást, mint a legendás MGP, és csak közvetve tájékozódhatott, hagyatkozhatott ítéletére. Igazságtalannak mondták – és erre még rá is játszott. A legenda vagy vándoranekdota szerint egyszer úgy búcsúzott „és akit még nem sértettem volna meg, attól bocsánatot kérek, hogy kihagytam” – nem lehetetlen, hogy így történt. Szerette a színházat, azért volt túlzottan is igényes vele szemben.”