Az új munka törvénykönyve végtelenül kiszolgáltatott helyzetbe hozza a dolgozókat

 „– Több helyütt is nyilatkozta már: ha a tervezetet elfogadják, könnyebben lehet elbocsátani a munkavállalókat, ráadásul csökkennek a jövedelmek. Mi fájhat a legjobban?

 – A javaslat a munkavállalók foglalkoztatásának feltételeit, jövedelmét és az érdekérvényesítés lehetőségét tekintve is súlyos következményekkel fenyeget. Vegyünk néhány konkrétumot. Jelentős mértékben nőhet a próbaidő, amelynek időtartamát kollektív szerződés akár hat hónapban is megállapíthatja. De ismerjük azt a játékot, amikor a határidő lejárta előtt egy nappal mondanak fel a dolgozónak. Így következmények nélkül cserélgethetnék az embereket, hiszen a munkaviszonynak a próbaidő alatt történő megszüntetése esetén egyetlen fillért sem kell fizetni az elküldötteknek. Ugyanakkor olcsóbbá válhat az elbocsátás: kisebb lenne a végkielégítés, a jogtalanul menesztett dolgozónak pedig a bíróság a jelenleginél jóval kisebb összeget ítélhetne meg.  

De a mostanihoz képest rövidebb lehet a szabadság is, hiszen a maximális harminc nap csak ötven felett járna, ráadásul a munkavállaló mindössze öt nappal rendelkezhetne szabadon. A jövedelmeket érinti, hogy a túlmunkát – amelynek időtartama évi kétszázról háromszáz órára nőne – a munkáltató saját belátása szerint szabadnappal is megválthatja, miközben a dolgozó nem plusz pihenőnapot, hanem több pénzt akar.

A keresetek csökkentését jelenti az is, hogy megszűnik a délutáni pótlék, és csak az éjszakai munkavégzést kell ellentételezni. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a heti munkaidő szintén hosszabb lehet, egyértelművé válik: kevesebb fizetésért több időt kell a munkahelyünkön tölteni. Ami pedig az érdekképviseletet illeti, a tervezet megszüntetné a szakszervezeti tisztségviselők – nemzetközi normákban is megkövetelt – fokozott munkajogi védelmét. Meg lehet nézni, hogy ezek hiányában ki vállalja majd a konfrontációt a munkaadókkal. A munkaidő-kedvezmény tervezett megvonása után pedig a szakszervezeti vezetőknek idejük sem lesz arra, hogy a társaikkal kapcsolatot tartsanak.(...)

– Biztosan kapnak majd érte, ha önök is külföldön próbálják meg az országot lejáratni. Amúgy meg mire számítanak? A kormány többször világossá tette, hogy az emberek akaratának végrehajtása érdekében mindenkivel készek szembemenni.  

– Kapcsolatban állunk az európai és a nemzetközi szakszervezeti szövetséggel, de még uniós fórumokon is igyekszünk felhívni a figyelmet a kormány gyakorlatának tarthatatlanságára. Mindenkit arra kérünk, figyelmeztesse a végrehajtó hatalmat az együttműködés fontosságára, mert anélkül a válságkezelés sem lehet sikeres. Azt is várjuk persze, hogy fejezzék ki rosszallásukat, ha a hazai jogalkotás szembemegy a nemzetközi normákkal. Azt gondolom, e tekintetben a sztrájktörvény körül sincs minden rendben, mert egyéni képviselői indítvány alapján – a vak ló bátorságával – egy alkotmányos alapjog gyakorlását aránytalanul és szükségtelenül korlátozó módosítást fogadtak el, szokás szerint a kétharmados többségre hivatkozva. Ennek kapcsán nekem Józsi bácsi jut eszembe, aki reggel a tükör előtt állva gondolkodik azon, hogy csak hét alkotmánymódosításra adott felhatalmazást, így a nyolcadikat ellenzi.”