Orbán éve: gyorsulás a lejtőn

„A magyar miniszterelnök egyedül van a diplomáciában, egyetlen barátja, Berlusconi, épp a bukás szélén. A világ, vagy Európa egyetlen vezetője nem jön el hozzánk, őt egyedül Merkel fogadta, ennyit sikerült elérni az uniós elnökség idején. Pedig ezt a fél évet arra is kihasználhatta volna, hogy olyan alkotmányt hoz létre közben, amely széles társadalmi konszenzuson alapul, s ezt uniós vezetőként egész Európával legitimálhatta volna. Államférfiúi gesztus lett volna., de ezt is elszúrta, »alaptörvényét« még a saját szavazói sem veszik komolyan.

Orbán Viktor annyira szembe ment mindennel, ami 2002 és 2010 között történt, hogy mozgásképtelenné tette önmagát és kormányát. Még a 14. havi nyugdíj ígéretét sem vonta vissza, mi lesz ha felemeli az egészségügyi hozzájárulást? Saját sohanemhazudtam hazugságának foglya lett. Eközben felszámolta a demokráciát, korlátozza az utánuk következők mozgásterét.

A második Orbán-kormány első éve súlyos csalódásokat okozott. A takarodj! már hallik a Kossuth téren, a szavazók kiábrándultak. Év végéig további százezrek fognak tőlük elpártolni. A történelmi esélyt eljátszotta. Marad a lavírozás, a mindenféle történelmi nevekkel elfedni szándékozott megszorítás, a szaporodó tüntetések. Azzal a különbséggel Gyurcsányékhoz képest, hogy ők legalább a lentiekre igyekeztek vigyázni és nem a gazdagok zsebét tömködték tele. Az előző ciklusban az első három között voltunk az uniós kifizetések, a sikeres pályázatok területén, azóta a középmezőnyben kullogunk.”