Az osztrákok tudják: Manfred Weber uniós reformja valójában hatalomkoncentráció egyetlen kézben – saját magának építhet csúcsposztot

Manfred Weber az elmúlt évtizedben szinte tankönyvszerű politikai karriert futott be Brüsszelben. Előbb az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójának vezetője lett, majd átvette a legnagyobb európai pártcsalád irányítását is. Egyetlen cél azonban mindeddig elérhetetlen maradt számára: az Európai Unió legfelső vezetői pozícióinak egyike. Weber 2019-ben nyíltan pályázott az Európai Bizottság elnöki tisztségére, ám végül nem kapta meg a szükséges támogatást.

Most egy olyan javaslattal állt elő, amely nem csupán új szerepet teremtene az EU élén, hanem gyökeresen átszabná a jelenlegi intézményi struktúrát is. Az elképzelés szerint az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöki posztját egyetlen, rendkívül erős tisztségbe vonnák össze, létrehozva egy kvázi „európai elnököt”.

Weber és az uniós csúcsposzt újratervezése

Weber szerint az Európai Unió jelenlegi működése megbénult, és nem képes egységesen fellépni a nemzetközi politikai térben. Úgy véli, Európának egységesebb vezetésre lenne szüksége, amely világos irányt és határozott képviseletet adna az uniónak. A Spiegelnek adott interjújában ezt egyetlen, központi vezetői pozíció létrehozásával indokolta, amelyről azt mondta:

A javaslat súlyát tovább növeli, hogy Weber nem zárta ki saját indulását sem az új pozícióért. Amikor erre rákérdeztek, mindössze annyit mondott: 

A reformot ráadásul – állítása szerint – szerződésmódosítás nélkül is meg lehetne valósítani, igaz, csak a 2029-es európai parlamenti választások után. Weber szerint a változtatások szükségességét nemcsak geopolitikai kihívások indokolják, hanem az uniós belpolitikai folyamatok is. Külön figyelmeztetett arra, hogy a választások olyan politikai fordulatokat hozhatnak, amelyek alapjaiban változtatják meg Európa irányát.

Weber példaként Romániát, Franciaországot és Lengyelországot említette, és külön kitért arra a lehetőségre, hogy Franciaország élére Jordan Bardella kerülhet. Ezzel kapcsolatban így fogalmazott: egy ilyen fordulat „súlyos csapás” lenne Európa számára, mert az új vezetés akár azt is mondhatná:

Ebből a logikából vonja le Weber a következtetést: 

Bár érvelését demokratikus keretbe helyezi, hangsúlyozva, hogy Európának „csak akkor van esélye, ha demokratikus”, a gondolatmenet végére mégis az derül ki, hogy a választói akarat kiszámíthatatlanságát kockázatként kezeli.

Reform vagy személyes hatalmi projekt?

A javaslatot élesen bírálta a berlini alkotmány- és uniós jog professzora, Markus C. Kerber, aki az exxpressnek nyilatkozva úgy értékelte: 

Kerber különösen kritikus Weber alkalmasságát illetően is. Felteszi a kérdést: „Hogyan töltene be egy ilyen hatalmas kettős tisztséget?” Véleménye szerint Weber már jelenlegi szerepében is túlterhelt. Jogilag is vitatja az elképzelést. Weber állításával szemben Kerber szerint az új poszt létrehozása nem valósítható meg szerződésmódosítás nélkül. 

Arra is emlékeztetett, hogy egy ilyen erejű tisztség demokratikus legitimáció nélkül elképzelhetetlen lenne: 

Kerber szerint Weber mostani terve szorosan összefügg 2019-es kudarcával is. Akkor nem véletlenül bukott el: „Emmanuel Macron megtagadta, hogy elfogadja őt.” Az új csúcsposzt felvetése így szerinte a korábbi vereség megkerülésének tűnik.

Egy újabb lépés a föderális Európa felé

A professzor arra is figyelmeztetett, hogy Weber javaslata de facto egy újabb lépést jelentene egy európai föderális állam irányába. Ez különösen érzékeny kérdés, hiszen egy ilyen integrációs ugrás politikailag erősen megosztó, és messze nem élvez általános támogatást a tagállamok körében. Különösen problémásnak tartja Weber ukrajnai elképzeléseit is. Az EPP elnöke egy esetleges béke után közös európai békefenntartó erők telepítését sürgetné, amelyeket egy európai hadsereg csírájaként képzel el. 

Kerber végül egy teljesen eltérő megközelítést vázolt fel. Szerinte Európának nincs szüksége új címekre és szimbolikus posztokra, sokkal inkább működő politikai vezetésre. Egy olyan kormányközi tanácsot javasol, amelyben valódi súllyal rendelkező állam- és kormányfők vesznek részt, Nagy-Britanniát is beleértve. Mint fogalmazott: 

A kép így válik teljessé: Weber nagy ívű szavai mögött egyre több a nyitott kérdés, a demokratikus és jogi bizonytalanság. Miközben az uniós reform retorikája erős, sokak szerint a javaslat középpontjában nem Európa jövője, hanem Weber saját politikai pályájának következő állomása áll.

Nyitókép: LUKAS BARTH / AFP