Manfred Weber ott keresi a fogást Magyarországon, ahol csak tudja. A hazánkkal szembeni kirohanásairól híres német politikus nem véletlenül vállalt oroszlánrészt a Fidesz Európai Néppártból való kitessékelésében, Orbán Viktor volt az utolsó akadálya a párt balra tolásának. Weber újonnan Magyar Péteren keresztül akar beavatkozni az ország sorsába.
Nyitókép: Shutterstock
Kohán Mátyás és Kereki Gergő írása a Mandiner hetilapban.
Közvetlenül, egyéniben rég nem szavazhatott rá senki, s hazája politikusi népszerűségi indexei már nem is mérik az Európai Néppárt (EPP) brüsszeli rue du Commerce-en álló székházában elbarikádozott szürke eminenciást – mégis van egy európai uniós tagállam, amelyik Manfred Webert az összes többinél jobban érdekli: ez Magyarország. Az EPP elnök-frakcióvezetője valahogy mindig felbukkan, ha fontos magyar ügyek vannak az asztalon.
Manfred Weber 1972-ben született az alsó-bajorországi Niederhatzkofenben, egy kilencezer lelkes kisvároshoz, Rottenburg an der Laaberhez tartozó községben. Ha az ember hallgatja, akár tisztességben megőszült bajor falusi polgármesternek is nézheti, hisz sárnehéz bajor dialektust beszél.
Ő azonban nem joviális bajor néptribun, hanem brüsszelita par excellence: a müncheni főiskolát mérnök-fizikusként elvégző Weber hat évig foglalkozott környezetvédelmi, minőségbiztosítási és munkavédelmi tanácsadással, majd két évet töltött a bajorországi politikában a Duna-szurdokról híres Kelheim kerületi közgyűlésében, illetve a tartományi parlamentben. Aztán 2004-ben az Európai Parlamentbe zsilipelt a Keresztényszociális Unió (CSU) képviselőjeként, és azóta is ott ténykedik. 2003 és 2007 között a CSU ifjúsági szervezetének vezetőjeként még fél lábbal a bajor politikában maradt, azóta viszont minden idejét az európai politikára összpontosítja, nem is sikertelenül.
Rengeteg aknamunkát fektetett abba, hogy a CSU-t és a CDU-t rábírja a Fidesszel való nyilvános szakításra”
2009-ben lett az Európai Néppárt EP-frakciójának helyettes vezetője, 2014-ben pedig a vezetője, idén júniusban negyedszer választották újra erre a posztra. Még a veterán francia EPP-elnök, Joseph Daul regnálása idején, 2018 novemberében tették meg Helsinkiben a párt csúcsjelöltjévé, ekkor pályázta tehát meg a legmagasabb állást, amit az európai politika kínálhat: az Európai Bizottság elnöki székét, amelyet aztán egy saját hübriszéből következő politikai balesetsorozatból kifolyólag nem sikerült elnyernie.
E kudarc után pártja 2022-ben Rotterdamban azzal vigasztalta, hogy a lengyel belpolitikába távozó Donald Tusk utódjaként elnökké választotta. Weber az európai vezetés legfelső emeletére ugyan nem költözhetett be, nem túlzás azt mondani, ő ma egy személyben az Európai Néppárt: az Európai Parlament legnagyobb frakciójának vezetőjeként 188 képviselő, köztük Magyar Péter Tisza Pártjának munkáját irányítja, s az Európai Tanácsban helyet foglaló 27 állam- és kormányfő közül 11 az ő táborába tartozik, egyetemben az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnökeivel, a német kereszténydemokrata Ursula von der Leyennel és a máltai nacionalista párti Roberta Metsolával.
E figyelemre méltó európai politikai pályafutás árnyoldala azonban az, hogy otthon – mind Bajorországban, mind Németországban – Manfred Webernek zéró politikai hátországa van. A német sajtó rendszeresen cikkezik arról, mennyire nem ismeri otthon senki: a német T-Online például még 2017-ben arról írt, hogy „az okos és visszahúzódó alsó-bajorországi CSU-embert Brüsszelen kívül alig ismerik”, a Frankfurter Rundschau pedig idén azt jegyezte meg, hogy „a fákat ölelő, pandákat puszilgató CSU-osztálybohóc Markus Söderrel ellentétben neki igencsak nehezére esik megragadnia a tömegeket”.
Nyílt titok a német közéletben az is, hogy a bajor miniszterelnök és CSU-elnök Markus Söder egyáltalán nem szíveli Manfred Webert, aki a 2008 és 2018 közötti bajor miniszterelnök, 2018 és 2021 közötti német belügyminiszter Horst Seehofer szövetségese volt. Weber és Söder rivalizálása régre nyúlik vissza: 2003-ban Weber Södertől vette át a CSU ifjúsági szárnyának vezetését, s elődjét rögtön kritizálni kezdte, majd a migránsválság idején „AfD lightnak” csúfolta Söder kemény migrációellenes politikáját. Söder pedig ha finoman is, de rendszeresen visszaüt – szokása például, hogy nyilvánosan elmondja: az örökös EP-listavezető Webernek nem hat, hanem hétnél több mandátumot kellene szereznie pártja számára az EP-választáson, pedig tudja, hogy ez Weber kvalitásai mellett nagyban függ a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a CSU közötti belső hatalmi egyensúlytól is. Az otthoni hátország teljes hiánya azt jelenti, hogy Manfred Weber az európai politikának nemcsak a mestere, de a foglya is: kénytelen bebetonozni hatalmát az Európai Néppártban és a tagpártok, valamint a baloldali szövetségesek igényeinek megfelelően kormányozni a szervezetet. Ha ugyanis bármelyikük támogatását elveszítve leváltják azon néppárti pozíciókról, amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodik, ötvenkét évesen, egy rég elfelejtett és új korában sem különösebben tekintélyes főiskolai diploma birtokában egyáltalán nem lenne hová hazatérnie.
Az első éket az EPP és a magyar kormánypárt közé nem a tekintélyes bajor, hanem a gyűszűnyi luxemburgi tagpárt, a Keresztényszociális Néppárt (CSV) verte. Ők delegálták Brüsszelbe azt a Viviane Reding igazságügyi biztost, aki már 2012-ben elkezdte aknamunkáját a magyar kormány ellen az új alkotmány és a médiatörvény ürügyén. Akkor Joseph Daul, az EPP francia elnöke még leteremtette Redinget, és a Fidesz védelmére sietett. 2014-ben aztán a Fidesz meghozott egy a párt Európa-politikájából levezethető, tartalmában érthető, taktikai szempontból azonban kockázatos döntést: Orbán Viktor kormányfő nem szavazta meg az Európai Bizottság elnöki posztjára a Viviane Redinget biztosnak jelölő Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfőt, aki José Manuel Barroso EB-elnöksége alatt „politikai bizottsággá” tervezte alakítani a még alapszerződési státuszának megfelelően a szerződések őreként működő testületet. Rajta kívül egyedül David Cameron brit miniszterelnök tett így, ő azonban nem az Európai Néppárt, hanem az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) pártcsaládhoz tartozott. Orbán Junckerrel kapcsolatos döntése mutatja, hogy valójában már ekkor kiütközött az Európai Néppárt balszárnya és a Fidesz között feszülő ideológiai ellentét, amely tartalmilag úgy ragadható meg, hogy a magyar miniszterelnök az európai politikai főhatalmat, döntéshozatalt nem engedné át az Európai Bizottságnak, hanem megtartaná a tagállamok polgárai által megválasztott állam- és kormányfőknél.
Eldöntötte: akár Magyarország kicsinálása árán is visszavág Orbán Viktornak”
A következő töréspont Orbán és Weber között a 2015-ös migrációs válságot követően rajzolódott ki. A következetesen bevándorlásellenes magyar politikát az egész európai baloldal támadta. Ez kellemetlen helyzetbe hozta a baloldalban ekkor már potenciális nagykoalíciós szövetségest látó Webert, aki így a migrációval kapcsolatban eltávolodott Orbántól. Jól jelzi a két politikus között egyre nagyobbá váló nézetkülönbséget, hogy Orbán Viktor 2015-ben kerítést épített a magyar határon, Manfred Weber pedig 2016-ban arról beszélt, szerinte az Európai Uniónak be kell fogadnia húszezer menekültet a szíriai Aleppóból, Donald Trump határkerítése kapcsán pedig egy 2017 januári Twitter-bejegyzésében azt írta: „mi nem építünk falakat, mi hidakat akarunk építeni”. A már Európába beáramló migránsok elosztásában sem értett egyet Orbán és Weber. A magyar miniszterelnök a Brüsszelben kieszelt kötelező betelepítési kvóta ötletét egy népszavazással, majd Alaptörvény-módosítással gáncsolta ki. Ezzel szemben a bajor politikus 2017 januárjában arról beszélt, hogy középtávon egy kötelező érvényű elosztási mechanizmusra van szükség. Majd miután 2017-ben az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehországgal szemben a migránsok tagországok közötti korlátozott elosztása miatt, Weber megjegyezte, „a bizottság lépése teljesen rendben van, mert az Európai Unió jogközösség, és valamennyi tagországnak tiszteletben kell tartania a közösségi jogot”.
2017–2018-ban a Soros György által alapított Közép-európai Egyetem jogi státuszának kikezdése miatt került szembe egymással Orbán és Weber. A német politikus a baloldalról érkező kritikákra reagálva ekkor a Twitteren üzente meg, hogy szerinte az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia a magyar felsőoktatási törvény módosítását. Ezzel gyakorlatilag egyértelművé tette, hogy nem védi meg a pártcsaládjába tartozó Fideszt.
Weber a Magyar-projekt elkötelezett robotosa”
2018 szeptemberében Weber újabb lépést tett az európai baloldal felé, amikor az Európai Parlament elé került Judith Sargentini holland zöldpárti EP-képviselő alaptalan vádaktól hemzsegő jelentése a magyar jogállamiságról. A dokumentum a hetes cikkely szerinti, Magyarország tanácsi szavazati jogának felfüggesztésével fenyegető eljárás elindítását javasolta. Weber ekkor az EPP frakcióvezetőjeként nem egyszerűen engedélyezte frakciójának a lelkiismereti szavazást – lehetővé téve, hogy a Fidesz formális politikai szövetségesei a pártcsalád egyik tagja ellen szavazzanak –, de bejelentette, hogy ő is meg fogja szavazni a Sargentini-jelentést. A kezdeményezés végül némi procedurális trükközéssel átment az EP-n, elindítva a hetes cikkely szerinti eljárást. A néppárti képviselők közül 115-en megszavazták, 57-en nem, ideértve a 12 magyarországi és 4 határon túli magyar néppárti képviselőt is. Webernek azonban a tagpárt hátba szúrása nem volt elég, 2018 decemberében egy dühkitöréssel vegyes őszinteségi rohamban megvallotta ellenérzését a Fideszt újra- és újraválasztó Magyarország iránt is: „Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy a hetes cikkelyről szóló szavazásban Magyarország ellen szavaztam. Nem a Fidesz, nem Orbán Viktor ellen, hanem az egész ország ellen” – mondta egy sajtótájékoztatón. Weber kirohanása akkora vihart kavart, hogy a Magyar Szocialista Párt EP-
képviselője, Ujhelyi István is szégyenteljesnek nevezte, azonnali bocsánatkérésre szólítva fel a frakcióvezetőt.
2019 elején a kormány ismét olyan döntést hozott, amely miatt uniós össztűz alá került: elindult a migrációellenes plakátkampány, ezúttal Soros György és a Fidesz formális politikai szövetségese, Jean-Claude Juncker bizottsági elnök arcával. Ekkor függesztette fel az EPP a Fidesz tagságát, és párhuzamosan azt kezdeményezte, hogy egy „három bölcsből”, a párt három veterán politikusából álló bizottság készítsen jelentést és tegyen javaslatot a Fidesz további politikai sorsára vonatkozóan. A három néppárti bölcs, Herman Van Rompuy volt belga kormányfő és egykori európai tanácsi elnök, Wolfgang Schüssel korábbi osztrák kancellár és a német Hans-Gert Pöttering volt EP-elnök munkához is látott három magyar tárgyalópartnerével, Novák Katalinnal, Varga Judittal és Szájer Józseffel együtt, ám ekkor újabb eszkaláció következett be. 2019. március végén a Fidesz néppárti tagsága miatt folyamatos baloldali támadás alatt álló Manfred Webert a német köztévében arról kérdezték, mit tenne akkor, ha a Fidesz szavazatainak köszönhetően választanák meg az Európai Bizottság elnökévé. „Akkor nem fogom elfogadni a tisztséget, mert nem akarom, hogy jobboldalról válasszanak meg” – válaszolta, ezzel megpecsételve sorsát.
Orbán Viktor ezek után megvonta Manfred Webertől a támogatását, s a néppárti csúcsjelöltnek a magyarok – és a lengyelek – nélkül sem az Európai Parlamentben, sem az Európai Tanácsban (ahol akkor rekordkevés néppárti miniszterelnök ült) nem volt többsége, bizottsági elnökjelöltsége ellehetetlenült. A csúcsjelölti rendszert egészében ellenző Emmanuel Macron francia elnök összefogott a Manfred Weber által elidegenített magyar és lengyel kormánnyal, így Weberből nem lett bizottsági elnök, a helyére Ursula von der Leyen addigi német védelmi miniszter, Angela Merkel szoros szövetségese került.
Feltehetőleg ez volt az a pillanat, amikor Manfred Weber eldöntötte: politikai pályafutása célja az lesz, hogy akár Magyarország kicsinálása árán is visszavág Orbán Viktornak. Bár a Fidesz néppárti felfüggesztését Weber el tudta érni, a magyar kormánypárt teljes kiszorításának útjában állt az EPP elnöke, Daul, aki egyrészt a szervezet konzervatív szárnyához tartozó francia republikánusokat képviselte, másrészt személyesen is jó viszonyt ápolt Orbánnal. Az új bizottság felállásával egy időben viszont elnököt váltott a néppárt: Joseph Daul visszavonult, a helyére Donald Tusk érkezett, aki szintén bosszút forralt Orbán Viktor ellen, miután egykori magyar szövetségese addigra már belpolitikai riválisával, a kormányzó konzervatív Jog és Igazságossággal szövetkezett.
Magyar Péter a magyarok barátjának nevezte Manfred Webert”
Megnyílt tehát a politikai tér a Fidesz kirúgására, az EPP balra tolására, Weber pedig nem tétlenkedett. Rengeteg aknamunkát fektetett abba, hogy a magyar kormánypárt legszorosabb németországi szövetségesét, fű alatt, a kamerák kereszttüzén kívül a mai napig partnerét, a bajor CSU-t és az össznémet CDU-t rábírja a Fidesszel való nyilvános szakításra; Deutsch Tamás 2020 novemberében a Gestapóhoz és az ÁVH-hoz hasonlította a néppárti frakcióvezető munkáját. Webernek azt is sikerült elérnie, hogy Söder bajor miniszterelnök 2021 tavaszán rideg politikai kalkulus mentén elhatárolódjon a Fidesztől. Markus Södernek akkor a CDU-t vezető Armin Laschettel szemben kancellárjelölti ambíciói voltak, amihez szüksége volt riválisa, Manfred
Weber egyértelmű támogatására; ennek ára az volt, hogy Weber szívügyében, a magyarok csuklóztatásában a segítségére legyen. 2021. március elején aztán Söder a Süddeutsche Zeitung hasábjain egyértelművé tette: az EPP „a polgári közép pártja, és nem jobboldali párt”, s „szét kell válnia útjaiknak” a Fidesszel. Nem sokkal ezután a Fidesz – látván a viszony reparálhatatlanságát – a párt elhagyása mellett döntött, egy háttéralku által azonban a Hölvényi György személyében egy EP-képviselőt delegáló Kereszténydemokrata Néppárt az EPP része maradt.
Weber azonban nem elégedett meg azzal, hogy kiszorította a Fideszt, Orbán-buktató misszióba kezdett: 2021 tavasza óta kajtat a kormányfő esélyes kihívója után. Sajtóértesülések szerint 2021 novemberében, az ellenzéki előválasztás után Márki-Zay Péterben és a Mindenki Magyarországa Néppártban is látott fantáziát, s a kampányban Márki-Zay kissé kifacsart logikával kifejezetten azt nevezte meg pártja léte értelmeként, hogy az EPP-nek legyen magyarországi tagpártja. Az ellenzék 2022-es csúfos bukása azonban ad acta tette a Márki-Zay-projektet.
A Weber és Orbán közötti véleménykülönbség időközben újabb témákban is felütötte a fejét. A 2021-ben elfogadott gyermekvédelmi törvény tovább mélyítette a Fidesz és az EPP közötti ideológiai szembenállást. Később pedig az orosz–ukrán háború kapcsán elfoglalt magyar szankcióellenes, békepárti állásponthoz képest a német politikus egyértelműen kiállt Ukrajna felfegyverzése mellett, európai atomfegyver létrehozását sürgette, Orbán békemisszióját pedig élesen kritizálta.
A 2022 óta az EPP elnöki tisztségét betöltő Weber számára 2024 júniusában gyúlt újabb reménysugár, amikor Magyar Péter Tisza Pártja a sokszorosan megbukott magyar ellenzék jelentős részét leváltva 29,6 százalékot és 7 képviselői helyet szerzett az EP-választáson. Manfred Weber a voksolás után öt nappal Budapesten termett, hogy az elemi udvariasság szabályait betartva legalább tárgyaljon Semjén Zsolttal a KDNP néppárti kilépéséről, mielőtt aztán Magyar Péterrel a Tisza belépéséről egyeztetett volna. „Remélem, ez egy gyönyörű európai barátság kezdete” – fogalmazott ekkor Magyar.
A hazánkkal szembeni csillapíthatatlan indulatát 2018 végén és 2019 tavaszán is világossá tevő Webert pedig a magyarok barátjának nevezte. Weber azóta a Magyar-projekt elkötelezett robotosa, s új kebelbarátjának építésére használta fel a magyar soros uniós elnökség programjáról szóló, október eleji strasbourgi EP-vita adta lehetőséget is: a műszaki főiskolán oktatottaktól valamelyest eltérő matematikai paradigmában mozogva jelezte, a Fidesz nem nyerte meg az EP-választást – márpedig 44,8 százalékkal megnyerte, közel 15 százalékponttal jobb eredménnyel, mint Weberék Németországban. Leszögezte azt is: „Orbán tudja, hogy Magyar Péter a jövő, és le fogja őt győzni.”
Manfred Weber 2019 márciusában elveszítette a közép-európai miniszterelnökök támogatását, és az Európai Bizottság elnöki tisztségéért folytatott küzdelemben szembetalálta magát Emmanuel Macronnal, de ahhoz, hogy végül elbukott, számos más stratégiai hibájának is köze volt.
Az első, hogy – elidegenítve magától a Fideszt és a formálódó, Franciaországban, Olaszországban és Közép-Európában egyaránt erősödő jobboldalt – balra húzta az Európai Néppártot. Emiatt az bár megnyerte a 2019-es EP-választást, jelentős szavazatveszteséget szenvedett el. Weber hazájában, Németországban még az átlagosnál is nagyobbat, hétszázaléknyit. Weber csúcsjelöltsége ráadásul a korabeli sajtó elemzései alapján semmilyen mértékben nem lendített a CDU és az EPP eredményén. „A németeknek látványosan édesmindegy volt, hogy egy német lehet az Európai Bizottság elnöke” – elemzett a Der Spiegel. A lapnak egy újraválasztott CDU-s EP-képviselő úgy nyilatkozott: „Megbosszulta magát, hogy egész Németországban egy olyan jelöltet plakátoltunk ki, akit nálunk csak az emberek harmada ismer.” Emiatt nemcsak Emmanuel Macron, de az európai liberálisok csúcsjelöltje, Margrethe Vestager dán biztos is ellenezni kezdte Weber elnökségét: „Az nem lehet, hogy csak a legnagyobb pártnak van ehhez a hivatalhoz hozzáférése, amikor az Európai Néppárt elvesztette a választást” – fogalmazott. Macron pedig egyenesen azt mondta, hogy Weber nem tartozik azon jelöltek közé, akiknek van tapasztalatuk és hitelességük. A balrahúzás miatt ráadásul belső feszültségek is jelentkeztek az Európai Néppártban: a Szlovén Demokrata Párt közleményében azt írta, hogy „nem fecsérelhetünk egy percet sem egy olyan csoportra, amely kiutasítja vagy kilöki a soraiból Orbánt”. Emellett a Weber-kampány során alakult ki a máig tartó ellentét az EPP és francia tagpártja, a Köztársaságiak között. François-Xavier Bellamy, a párt európai parlamenti vezetője akkor úgy fogalmazott: „a jobboldalnak már nincs meg az a víziója, ami miatt meghallgattatást nyerne”, ezért az európai jobboldal identitásának újradefiniálására van szükség. Ez a munka Weber alatt nem járt sikerrel, ennek következtében a Köztársaságiak képviselői egyre gyakrabban kiszavaznak az EPP-ből. Legutóbb már odáig merészkedtek, hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnöki újrázását sem támogatták.
„Mintha büdös koldusok lennének, akik betévedtek egy menő bulira, ahonnan nem merik őket kidobnii”– Rod Dreher egyedüli konzervatívként a Nexus Intézet amszterdami fórumán járt.
Nagy Bandó mesélt a Fidesz iránti rajongásáról.
Gyurcsány Ferenc tiszteletdíja négyhavi összegével megegyező mértékben, 14 138 736 forinttal csökkenhet.
A miniszterelnök szerint a modernitás ma már nem nyugati kategória.
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Ezekről a kérdésekről vitatkozott a Mandiner Presszóban Dévényi István és Gajdics Ottó.
A fideszes képviselő csak az egyenlő bánásmódért küzdött.
A BBC szerint versenyfutás zajlik Trump beiktatása előtt.
Nem akármiben nyomtuk le a versenytársakat.
