A baloldal nyugdíjszakértője mondta ki, miért fontos a 14. havi nyugdíj bevezetése

A nyugdíjas szervezeteket és a közgazdászokat is megosztja a 13. és a 14. havi nyugdíj kérdése, ráadásul a vita nem csak a juttatás megalapozottságáról szól, hanem fogalmi, elnevezéssel kapcsolatos felvetésekről is – ez derült ki a Republikon Intézet „Hány nyugdíjszelvény egy élet?” című csütörtöki konferenciáján. 

A Republikon friss felméréséből kiderül, hogy a magyarok többsége,

• 78 százaléka nem tartaná jó lépésnek a nyugdíjkorhatár emelését,
• 67 százaléka az infláció helyett a keresetek változásához kötné az éves nyugdíjemelés mértékét,
• 59 százaléka pedig tisztában van vele, hogy a 14. havi nyugdíj bevezetése amellett, hogy növeli az ellátások összegét, egyben politikai megfontolás is.

Marad az állami nyugdíj, a piaci modell végleg megbukott

A nyugdíjrendszer kihívásait és lehetséges átalakítását a beszélgetés résztvevői – Hegyesiné Orsós Éva szociálpolitikai szakértő, a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetség elnöke, Karácsony Mihály, az Országos Nyugdíjas Parlament elnöke, Mihályi Péter közgazdász és Simonovits András matematikus, közgazdász – sok szempontból eltérően értékelik, ugyanakkor néhány korábban meghatározó, vitás kérdésben egyetértenek, vagyis

• gyakorlatilag lehetetlen lenne újra bevezetni a magánbiztosítói nyugdíjrendszert,
• növelni kell az ellátások összegét, főleg azokét, akik kevesebbet kapnak, mint a megélhetéshez szükséges legalacsonyabb jövedelem,
• a nyugdíjemelést nem az inflációhoz, hanem a keresetek emelkedéséhez kellene igazítani,
• túl nagy a nyugdíjak relatív szórása,
• igazságosabbá kellene tenni a 13. és 14. havi nyugdíjak kifizetését
• és a Tisza Párt nyugdíjasoknak tett ígérete sem javítana alapvetően a hazai ellátottak helyzetén.

Karácsony Mihály a magyar nyugdíjrendszerrel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy kevés szó esik az Alaptörvényről, amely rögzíti,

A korábbi alkotmány a biztosítási jogviszonyt rögzítette az idősek ellátásának alapfeltételeként. Az Országos Nyugdíjas Parlament elnöke a nyugdíjak leszakadásához vezető első lépést a baloldali kormány tette 1997-ben, amikor megszüntette a keresetek változásához kötött nyugdíjindexálást. Arra is rámutatott, hogy a nyugdíjakkal kapcsolatos viták során gyakran tisztázatlan fogalmak és politikailag motivált, de nem reális elméletek is gyakran elhangoznak, így tiszta közbeszédre lenne szükség. Emellett indokoltnak tartaná egy nyugdíjas kamara létrehozására is, mivel jelenleg az idősek érdekképviselete széttöredezett. 

Simonovics András átértékelte a kormány lépéseit

Sokat változott Simonovics András baloldalhoz köthető nyugdíjszakértő, közgazdász és matematikus álláspontja a plusz havi nyugdíjakról. Simonovics tavaly szeptemberben került a figyelem középpontjába, amikor az ATV műsorában arról beszélt, hogy a magas összegű ellátások után már érdemes lenne közterhet fizetniük az időseknek. Ráadásul a szakértő úgy fogalmazott, mintha a Tisza Párt tanácsadója lenne, bár ezt később tagadta.

Simonovics ezúttal megvédte a 13. és 14. havi nyugdíjakat, a 14. havi juttatás bevezetésére pedig úgy kell szerinte tekinti, mint a nyugdíjak évi 2 százalékos reálérték-emelésére. A szakértő felidézte az őt ért korábbi kritikákat, ahogy fogalmazott 

Simonovics András szerint a 13. havi nyugdíj kivezetése legfeljebb úgy lehetne méltányos, ha a rendszerbe újonnan belépőknek már nem járna a pluszhavi juttatás. 

A szakértő emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy nem érdemes a nyugdíjrendszert abból a szemszögből megítélni, hogy melyik ország GDP-arányosan mennyit fordít időskori ellátásra. Magyarországon ez az arány 7 százalék körül alakul, míg az EU átlag 12 százalék. Szintén félrevezető a deficitet és az államadósságot összefüggésbe hozni a nyugdíjakkal.

A résztvevők példaként említették Franciaországot, ahol az államadósság bőven meghaladja a GDP 100 százalékát (Magyarországon 72 százalék körül alakul), nagyrészt a magas állami nyugdíjráfordítások miatt. Szintén jóval többet költ nyugdíjakra Görögország, de mindkét uniós tagállamra igaz, hogy az ellátások szintje jóval elmarad attól, mint amit a legtöbben elfogadhatónak tartanának.

Becslések nélkül esnének neki a nyugdíjrendszernek

A vita egyik központi témája volt az éves nyugdíjkorrekció módszertana. Jelenleg az ellátások inflációkövető mértékben emelkednek, jelentősebb gazdasági növekedés esetén pedig egyszeri juttatásként nyugdíjprémiumot kapnak a nyugdíjasok. Ez a szakértők szerint az elmúlt években a nyugdíjak elszakadását eredményezte a keresetektől, ezért szerintük

a nyugdíjakat az átlagkereset éves emelkedésével azonos mértékben kellene növelni. Arra vonatkozó adatok ugyanakkor nincsenek, hogy az 1997 óta méltánytalannak tartott nyugdíjkorrekciók mekkora lemaradást okoztak és arra sincs becslés, mekkora költségvetési terhet jelentene a mostani rendszer átalakítása.

A nyugdíjas képviseletek és a közgazdászok között abban ugyanakkor konszenzus mutatkozik, hogy a svájci, vagy vegyes indexálás újbóli bevezetése nem reális lehetőség.

A Tisza Párt ígéretei sem hoznának megváltást

A szakértők értékelték Magyar Péter nyugdíjasoknak tett ígéreteit is. A nyugdíjminimum 160 ezer forintra emelését összességében támogatható javaslatként értékelték, ugyanakkor az már kétséges, hogy egy ekkora horderejű korrekcióra honnan teremtenék elő a költségvetési fedezetet, mivel idősek százezreinek kellene emelni a nyugdíját.

A nyugdíjminimum – amely 19 éve 28 500 forint – akkor jár, ha valaki jogosult nyugdíjra, vagyis rendelkezik 15 év szolgálati jogviszonnyal és vállalkozóként, alkalmi munkavállalóként kevés óraszámra bejelentve, vagy akár háztartásbeliként nem dolgozott annyit aktív éveiben, hogy magasabb összeget kapjon. 

A társadalmi konszenzus az alacsony ellátások emeléséről ráadásul megosztó, mivel a 90-es évektől általános gyakorlattá vált a magasabb nettó kereset elérése érdekében a járulékfizetési kötelezettség megkerülése, a leggyakrabban a kevesebb óraszámra bejelentéssel és a zsebbe fizetett keresettel. Arra vonatkozóan pedig nincsenek értékelhető becslések, hogy ezt a rendszerszintű fizetési kötelezettség-elkerülés milyen arányban választotta önként vagy kényszerből aktív éveiben az érintett kisnyugdíjas.

Nem csak a pénz jelent kockázatot

Hegyesiné Orsós Éva a nyugdíjrendszer kihívásai mellett szintén nagy problémaként emelte ki az idősek elmagányosodásának problémáját. Felvetette, hogy sok idős ember mentális- és egészségügyi állapotát is érdemben rontja, ha aktív éveit követően elszigeteltté válik.

Az elszigeteltséget és szociális kirekesztődést számos körülmény befolyásolhatja. Ezek közé tartozik a nyugdíjas társadalom önszervező képessége, vagyis az, hogy az időseknek van-e lehetőségük a közösség hasznos résztvevői maradni. Szintén példaként említette az idősek és az idősödők digitális leszakadását és az ebből adódó kihívásokat, vagy az ország egyes részein elégtelen infrastruktúrát és szolgáltatásokat, ami megnehezíti a hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz, vagy a még dolgozni szándékozó ellátottakat elszakítja a munkalehetőségektől. 

A szakértők abban is megegyeztek, hogy a jelenlegi 65 éves nyugdíjkorhatár és a Nők40 nem teszik lehetővé a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét. Példaként említették, hogy a férfiak negyede nem éri meg a nyugdíjkorhatárt, esetükben az egészségmegőrzést előmozdítaná, ha indokolt esetben már korábban nyugdíjba mehetnének.

Nyitókép: Pixabay