Tudjuk, hol laksz

„Nagy tülekedés végül nem lesz Oszama bin Laden helyéért. Abba bele lehet halni. És tévedés, hogy a terrorista vezérek óhajtják a halált. Inkább nagyon is élvezik az életet, öngyilkosmerényelni szegény janicsárokat küldenek gagyi szektás szövegekkel. Oszama sem akart meghalni, azért bújt el.

A terrorizmus ettől még nem szűnik meg, de olyan veszedelmes tevékenységgé válik, hogy királyt, szultánt, globális CEO-t nem fial többé. Aki kidugja a fejét, annak leharapják. Az al-Kaida rettegett szervezete alól tulajdonképpen kihúzta a szőnyeget az, hogy a pilótafülkékre került egy lakat, és le kellett mondaniuk az afganisztáni ópiumpénzekről. Onnantól már csak csekély hatású, másodosztályú merényletekre futotta. A WTC még sokkoló volt, a madridi és a londoni robbantás viszont már nem erőt mutatott, hanem a gyengülést. Az al-Kaidának előnyeként szokták említeni a decentralizáltságát, de annak megvannak a korlátai is. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok nyírta kis Oszamát, és nem ő Obamát. Az USA fizikai erejét háromszázmillió ember szervezettsége adja, egy ötvenfős mókusőrs ezt utolérni nem fogja, akármennyire odáig vannak Allahért.

Oszama bin Ladent a kreativitás tette naggyá, egy lehetőség felismerése és egy merész terv végrehajtása. Amit a WTC-n kívül összehozott, az nem több a RAF vagy a PFSZ teljesítményénél. Ilyen ötletek még biztosan lesznek, az őrült zseniket kitermelik a nagy számok. De a statisztikák azt mutatják, hogy a szabad világnak sokkal több zsenit termelnek a nagy számok. Például mert a Nyugat hagyja őket élni akkor is, ha nem pont úgy őrültek, ahogy az Írás rendeli.”