Sohase mondd

„Az MSZP elemi erejű feltámadásához nem kellett más, mint a jobboldal amatőr és ellenszenves kormányzással töltött négy éve. A nyugodt erő abba a csalódásba beleroppant, és végül megsemmisült. Ebből nem következik, hogy ez várna a Fideszre is, csak az, hogy az ilyesmi előfordul. Ja de kellett még valaki, abban a képletben speciel Horn Gyula. Az arc, a másikak arca, a tájékozódási pont. Aztán vetíthetett a köztévé arról, hogyan rugdalta ki ötvenhatosok fogsorát Horn, le se szarta senki. (Ami a le se szarást illeti, az MTV most is jó úton van arrafelé.) Karhatalmista volt? Kommunista? Funkci? Moszkovita? Proli? Minden mindegy, a lényeg, hogy váltsunk kormányt.
 
Gyurcsány önbizalma abból ered, hogy az amorf ellenzéken belül magánál feltűnőbb tereptárgyat nem lát. Ennek van némi önértéke, mármint az ismertségnek, mert aki azzal nem rendelkezik, az hiába mond bármi okosat, abból tömegpárt és győzelem nem lesz. Mesterházy Attila bizonyára albumba gyűjti a legjobb szövegeit, de ő az egyetlen, aki számolja. Gyurcsány bezzeg téma. Még abból is hír lehet, hogy a Facebook-csoportjának a tagjai egy másik csoportban miket kommentelnek.
 
Az ellenzéki aggodalmak meglepő mértékűek annak tükrében, hogy Gyurcsány nem a népfelkelés vezérének pozícióját pályázta meg egyelőre. Éppen csak az MSZP-t akarja átvenni, vagy ha nem megy, akkor csinálni egy saját pártot. Ez tulajdonképpen az MSZP belügye. Ha viszont azt is megnézzük, kiknek a kezéből próbálja kicsavarni a pártot, akkor lehet, hogy nála jóval visszataszítóbb szörnyekre bukkanunk. Azt könnyű világgá kiabálni, hogy Gyurcsányt ne, de még senki sem merte hozzátenni becsülettel, hogy HAJRÁ PUCH LÁSZLÓ!”