„Értem én, hogy csábító a lehetőség: kihasználni a gyermekek felé áradó szeretetet. Értem és érzem, hogy megrázó, ha gyermekek szenvedéséről, haláláról hallunk.
De ugye senki nem gondolja azt, hogy a gyerekeket jobban szereti az Isten, mint a felnőtteket? Ugye senki nem gondolja, hogy az az Isten, aki minden embert különösen szeret, értéktelenebbnek gondolja a felnőtt, mint a gyermeki életeket? Nem azt mondom, hogy ne vigyázzunk a gyerekekre. Persze, hogy vigyázzunk rájuk. De mi lenne, ha megpróbálnánk vigyázni egymásra is?
Isten ugyanis mindnyájunkat személyre szabottan nagyon szeret. S kik vagyunk mi, hogy felülbíráljuk Őt?”