„A kihívás nemcsak az, hogyan lépünk tovább az elmúlt két évtized gondolati rendszerén. A lecke még ennél is bonyolultabb! Mit kezdünk majd azzal a társadalommal, amelyik belekényszerült a Fidesz-KDNP kalodába? Mit kezdünk az általuk tavasszal elfogadandó alkotmány, a kétharmados törvények által leépített demokrácia, a 9-12 évre kinevezett elmozdíthatatlan vezetők sorával? Hogyan oldjuk fel azokat a görcsöket, amelyek így kialakultak? Lesz hozzá kétharmadunk? És ha lesz, azt ugyanúgy használjuk, mint ahogy ezt a Fidesz most használja? Vagy tartjuk magunkat és nem térünk ugyanarra az útra, és együtt élünk azzal az alkotmányos rendszerrel és személyekkel, amiket, és akiket ma oktrojálnak ránk? Mert eljön az a választás (ebből a szempontból mindegy, hogy 2014-ben vagy később), bármilyenek is legyenek ma a politikai erőviszonyok, amikor véget ér a Fidesz-KDNP kormányzás. Hogy ezekre a kérdésekre jó választ adjunk, igen ezért kell a közelmúltat elemezni, tapasztalataiból tanulni. (...)
A sokat emlegetett szembenézés a múlttal nem öncél. Nem arra való, hogy hamut hintsünk a fejünkre. A jövő megfogalmazásához szükséges. Minden ellenkező híresztelés ellenére nem valamiféle bocsánatkérést vár el tőlünk a társadalom, sem azok, akik kitartottak mellettünk, sem azok, akik remélhetőleg csak átmenetileg, elfordultak tőlünk - ugyanis nincs miért. De látnunk kell, mik voltak a hibák, hol voltak a mulasztásaink, hogy tanuljunk belőlük, és tudatában kell lennünk annak is, miben voltak az erényeink, hogy jobban kihasználhassuk őket, és miben voltunk sikeresek, hogy a továbblépés lehetőségeit meghatározzuk. Ehhez nem kibeszélés, nem a belső küzdelmek kiélesítése, de nyílt vita kell. Olyan nyílt vita, amelyben társadalomképek, politikai elvek és koncepciók ütköznek - részben a társadalom színe előtt, nyilvánosan, részben pedig a párt különféle fórumain. Csak úgy fogalmazhatjuk újra jövőképünket, hogy ismét föltesszük azt a kérdést: milyen Magyarországot és ehhez milyen pártot akarunk. Épp úgy, ahogy föltettük ezt a kérdést 1989-90-ben is, és akkor sikeresen meg is válaszoltuk.”