„UFi: A polgár szó új tartalommal való megtöltését Ön találta ki?
W. A.: Nem az a dolgom, hogy mindent kitaláljak, hanem hogy észrevegyem, mi a jó. Egy stratégának az a feladata, hogy mások gondolataiból is kiszűrje azt, ami igazán fontos és izgalmas, és amit stratégiai szintre kell emelni. Ez egy népszerű dolog. Viszont nagyon népszerűtlen, hogy minden másra azt kell mondani, hogy nem. Akkor is, ha az ötlet remek, mert másfelé visz. Tehát amikor az ember úgy dönt, hogy stratéga lesz, akkor úgy is dönt, hogy nagyon sok ellenfelet, ellenséget szerez magának. A lelátón ülve mindenki sokkal jobban tudja, mit kellene tenni a pályán.
UFi: Mitől jó egy stratéga?
W. A.: Hogy tudja, mi a dolga. És el is végzi. A lényeg, hogy nem a legjobb stratégiát kell megtalálni, hanem egy megfelelő stratégiát kell alkalmazni – és azt tűzön-vízen keresztül kell vinni. Ha elindulunk egy irányba, akkor arra hosszú ideig menni kell, még akkor is, ha közben látjuk, hogy problémák vannak, mert akkor leszünk eredményesek. Nem kell rögtön irányt változtatni. A stratégia azt jelenti, hogy mindig a sárga úton kell mennünk és nem azt, hogy az A és B pont közötti legrövidebben. A sárga út az én terepem, azon védett vagyok.
UFi: A sárga út volt az 1998-as választási győzelem kulcsa?
W. A.: A győzelemnek nincs kulcsa. Ez nem így megy. Napóleon győzelmének mi volt a kulcsa? Nem volt ilyen – legfeljebb egy jókora kulcscsomó. Mindenképpen kell egy hosszú időn át követhető, alkalmas stratégia. A polgár egy ilyen gondolat volt: polgár az, aki polgár akar lenni. Ha nem teszik tönkre, továbbra is követhető lett volna.
UFi: Ki tette tönkre?
W. A.: Mindenki. A baloldal támadta, a jobboldal nem őrizte meg. Elhasználták, szétszedték, ellehetetlenítették. (...)
UFi: Mikor működik jól a marketing?
W. A.: Mindenképp szükséges, hogy megteremtsük három jól elválasztható szintjét. Először is legyen ethosza, azaz távoli, emelkedett célja, amelyet követ. Ugyanakkor kell egy gyakorlati cél is, amely a következő néhány évet fogja át, és egy világos ívet mutat, hogy honnan hová szeretnénk eljutni. És ez alatt van egy harmadik, a konkrétumok szintje, amikor azt mondom, hogy ennyi lesz a nyugdíj, és egyben tájékoztatlak arról, hogy jövőre így képzeljük el a nyugdíjat, aztán pedig úgy.
UFi: Nem a tizenkilencezer forint vagy a gázár érdekli az embereket?
W. A.: Szó szerint betartani az ígéretet, ahogy Medgyessy Péter elképzelte? Az emberek inkább azt akarják, hogy az irány világos legyen, és csak azok a konkrétumok történjenek meg, amelyek abba az irányba mutatnak, mások pedig ne történjenek meg. A mostani kormánynál pontosan az a konfliktus, hogy megszabott egy stratégiai irányt, de a gyakorlati lépései egy másik stratégia irányába mutatnak. Amikor pedig szavazunk, akkor nem számokról szavazunk (hogy ki mennyit, miből épített, vagy épít), hanem inkább arról, hogy mi a dolog ideája, lelke. Azért szavazunk arról, mert azzal tudunk azonosulni. Abban ugyanis megegyezhetünk, hogy milyen a világlátásunk, de abban aligha, hogy milyen konkrét lépéseket kell tenni azért.”
A Mandiner-előd Ufi interjúja Wermer Andrással a 2007. augusztusi számban jelent meg.
