„Egyre jobban szeretném megérteni például, hogy miként gondolkoznak azok a motorosok és autósok, akik akár nappal, akár éjjel döbbenetes sebességgel és hatalmas zajjal képesek átrobogni egy-egy apró településen. (...)
Sokszor tűnődöm azon, hogy vajon nem lenne-e feladata a politikának ezekre a mindennapos bosszúságokra irányítani a figyelmet. Nem csupán szigorúbb büntetésekről és több ellenőrzésről beszélek (persze arról is), hanem sokkal inkább a szemlélet megváltoztatását segítő – nevezzük így - kampányokról, érvekről és példamutatásról. Vajon nem lenne alkalmas erre is a kétharmad, vajon nem volna helyes, ha például a sokat emlegetett nemzeti együttműködés a szimbolikus lépéseken és az intézményi változásokon túl a mindennapi kultúrára is vonatkozna? Nem kellene-e pénzt és energiát áldozni arra, hogy mindannyian megértsük: nem elég beszélni a magyarságunkról és az összetartozásunkról, ismeretlenül is figyelnünk kellene egymásra. Első lépésként talán annyi is elég lenni, hogy nem ártunk.”