Függetlenség és gravitáció

„Ami azt illeti, valóban szokatlan Magyarországon, hogy valaki a nagy nyilvánosság előtt hazaszeretetre buzdítson, s mindezt az Országgyűléssel is elfogadtassa. Nem ezért buzgólkodtak ugyanis Trianonban a győztesek, ideértve azokat a könnyűvérű hölgyeket is, akik a román királyné vezetésével érkeztek annak idején Versailles-ba, hogy még olajozottabbá tegyék a békeszerződés megalkotását, különösen az Erdélyről szóló döntést.

Egyébként nem hibátlan a nyilatkozat. Azaz vannak részletei, amelyekkel éppenséggel vitatkozni lehet. Látszik például, hogy Orbán Viktor és a Fidesz 1956-ra teszi a nemzeti függetlenség eszméjének kialakulását, megerősödését. Mintha megfeledkeztek volna arról, hogy volt azért egy 1848–49-es szabadságharc is, amelyben nemcsak a függetlenség gondolatát fogalmazta meg ez a nép, de akkor alakult ki modern magyarságtudata is. Persze illik valami jót is mondani, például arról az elegáns megoldásról, amelynek jegyében bekerült az együttműködés szó a nyilatkozat nevébe. Ez azt jelenti, hogy a dokumentum alkotói elfogadják a magyar társadalom etnikai és kulturális fragmentáltságát, de a részek, rétegek, csoportok közös munkáját és akaratát követelik. Ha már követelés, nemcsak szép, de üzenetszerű a dokumentumban olvasható lehetőség és elvárás szókapcsolat is, amely a polgári lét alapvető fundamentumára utal.

A Fidesz meghatározása szerint a nyilatkozat egy új, jelentőségét tekintve történelmi korszak megnyitására szólít. Ez a célja, ez a feladata. És a párt szerint azért kell kifüggeszteni a legfontosabb közintézményekben ezt a pár mondatot, hogy mindig is emlékeztessen erre a célra és feladatra. Röhögni persze lehet. Mint ahogy sokan röhögnek is ezen az egészen. Nemcsak azért, mert iskolás dolognak tartják a dokumentumot, a kifüggesztését pedig óvodásnak, de a társadalom egy része úgy tartja, idejétmúlt ez az egész. Sőt, ami még nagyobb baj, nem piackonform. Hogy léteznek gesztusok, amelyekre minden időben szüksége van egy nemzetnek? Hát ez az, ki beszél itt már nemzetről?! Hiszen ott már nemcsak a konformitással van baj, hanem egyenesen a piacellenességgel! Márpedig az élet meghatározója a piac, azaz a kereskedés lett. Méghozzá globális értelemben! Eddig ez folyt a csapból is.”