„Ami azt illeti, valóban szokatlan Magyarországon, hogy valaki a nagy nyilvánosság előtt hazaszeretetre buzdítson, s mindezt az Országgyűléssel is elfogadtassa. Nem ezért buzgólkodtak ugyanis Trianonban a győztesek, ideértve azokat a könnyűvérű hölgyeket is, akik a román királyné vezetésével érkeztek annak idején Versailles-ba, hogy még olajozottabbá tegyék a békeszerződés megalkotását, különösen az Erdélyről szóló döntést.
Egyébként nem hibátlan a nyilatkozat. Azaz vannak részletei, amelyekkel éppenséggel vitatkozni lehet. Látszik például, hogy Orbán Viktor és a Fidesz 1956-ra teszi a nemzeti függetlenség eszméjének kialakulását, megerősödését. Mintha megfeledkeztek volna arról, hogy volt azért egy 1848–49-es szabadságharc is, amelyben nemcsak a függetlenség gondolatát fogalmazta meg ez a nép, de akkor alakult ki modern magyarságtudata is. Persze illik valami jót is mondani, például arról az elegáns megoldásról, amelynek jegyében bekerült az együttműködés szó a nyilatkozat nevébe. Ez azt jelenti, hogy a dokumentum alkotói elfogadják a magyar társadalom etnikai és kulturális fragmentáltságát, de a részek, rétegek, csoportok közös munkáját és akaratát követelik. Ha már követelés, nemcsak szép, de üzenetszerű a dokumentumban olvasható lehetőség és elvárás szókapcsolat is, amely a polgári lét alapvető fundamentumára utal.