„A hatalom emberei nem is nagyon törték magukat, hogy a köztisztviselői kar »dinamizálásán«, »hitelesebbé tételén« kívül kellő indokokat találjanak a szótárukban, vagy ha igen, akkor előjött a »bizalomvesztés«, az is elfogadható, hihető alátámasztás nélkül. Néha, kivált a katonai és rendőri vezetők tucatjainak esetében, semmiféle indok nem volt képes »felmerülni«.
A kádercsere a »senkinek nincs kímélet« mottójával kezdődött és folytatódik mind a mai napig. Gondolom, sokak jutottak el velem együtt egy olyan pontra, amikor – noha illúzióik korábban sem voltak – felvonták a szemöldöküket. Hogyan lehet például, hogy a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonosi joggyakorlása alatt működő nyolc cég egyik vezetője se úszta meg a cunamit? Mind alkalmatlan? Abszolút hihetetlen.
Vagy: miért kell a MÁV éléről annak az Andrási Miklósnak távoznia, aki a Fidesz alapító tagja? Miért menesztik az egyik legsikeresebb állami vállalat, a Magyar Posta egész vezérkarát, mely több mint példásan teljesítette hozzájárulási kötelezettségét a költségvetés bevételeihez? Magyarázat egy kínálkozik: Orbán Viktor a szó szoros értelmében »mindenütt« olyan embereket akar látni, akik kinevezésüket, megbízásukat – közvetve vagy közvetlenül – tőle kapták. Nem az elődjétől, elődeitől. A hűbéri viszony a lényeg, nem a szakértelem.”