„Magyarország azonban furcsa hely, ahol mindenki ugyanazt a mocsarat szereti, ám valamilyen különös, szinte vallásos hevülettől fűtve csak az uralkodó osztály egyik felétől hajlandó eltűrni azt a bánásmódot, amit egyébként a másiktól is megkaphat. Magyarországon nagyon sokan őszintén hisznek abban, hogy van jó hatalom és rossz hatalom, ami Kelet-Európában különösen bizarr álláspont. Nálunk van, aki szerint a Habsburgok voltak tök jók, mások szerint Kun Béla, megint mások szerint Horthy, aztán Kádár, Antall, Horn Gyula, sőt, még Gyurcsány Ferenc is. (Ennél már csak a a viccesebb, amikor ezt a leegyszerűsítést sikerül távoli, szintén bonyolult vidékekre kiterjeszteni, és amellett érvelni magyarul, hogy Franco volt jó, meg Che Guevara volt jó, meg Szingapúr jó.)(...)
Igen, a Fidesz sok ügyet úgy kezelt, ahogy csak igazi bunkók szoktak, de hát Magyarországon a rossz bőrdzseki, a nagy száj és a bunkóság kormányoktól függetlenül állandó. Kósa Lajos nagyhangú okoskodása az államcsődről, az állami intézmények megszállása a mobiltelefonok kikapcsoltatásáig bezárólag, vagy hogy egy Stumpf Istvánban nincs annyi elegancia, hogy megelégedjen valami kitömött kutatóintézettel, mint rossz ízlésre vallanak. Az viszont, hogy erre a sok neveletlenségre az MSZP válaszul legmodortalanabb politikusát, Szanyi Tibort tervezi bevetni válaszcsapásként, igen szórakoztató pillanatokat ígér.
De az isten szerelmére, ahogy az előző nyolc évben nem felejtettük el a koronaúsztatást meg a háromhetenkénti ülésezést, mint a diktatúra legbiztosabb jeleit, most se tűnjön még el a kollektív emlékezetből Hagyó Miklós városmenedzselési technikája és Nyakó István lénye.”