„Hazautaztam Kárpátaljára, ahol éppen a Győzelem Napját ünnepelték. 65 évvel ezelőtt a Szovjetunió május 9-én Prágában még szétverte a náci ellenállás maradékát is, újabb befolyási övezetekre téve szert ezzel (megjegyzendő, hogy Németország nyolcadikán kapitulált, tehát a hanyatló Nyugaton ez a nap a világháború vége).
Kereken 10 évig éltem a Szovjetunióban, így aztán tudom, mit jelent, amikor óvodásként veteránok ölébe ültetnek, és zoknit illetve Krasznaja Moszkvát kell ajándékba adnod a bácsiknak. De ilyen ünneplést, mint az újabb Janukovics-korszak hajnalán csaptak, még a nyolcvanas évek pártmunkásai is megirigyeltek volna. Veteránok több kiló kitüntetéssel a mellükön, ordító katonazene, mazsorettek, felnőttek virággal, és a beregszászi magyar iskolások kivezényelve üdvözölték a szovjet győzelem napját. (...)
Janukovics, a régi-új elnök megválasztása után érdekes hírek láttak napvilágot: az orosz és az ukrán nemzetbiztonsági szolgálatok kétnapos közös ülést tartottak Odesszában. Ha aláírják az együttműködést - és miért ne írnák alá? - akkor az orosz szakemberek máris megkezdhetik a munkát Ukrajnában. Zajlik a közeledés, mintha újra formálódna a nagy testvériség. De ne aggódjunk, Magyarország sem marad ki semmiből! Mi önként csatlakozunk hozzá. Ennek ékes példája az a koszorú, amit a sok-sok ukrán szalagos virág között találtam a nagyszőlősi Örök Láng mellett. Bizony, a beregszászi konzulátus nem volt rest, hogy kifejezze hódolatát a szovjet győzelem előtt.”