„Mivel a magyar baloldal hagyományosan a weimari Németországgal szokott példálózni, elég felidézni, hogy a Német Kommunista Párt 1932-ben a tartományi választásokon a nácikkal is képes volt összefogni a szociáldemokraták ellen, sőt még közlekedési sztrájkokat is közösen szerveztek, hogy meggyengítsék ellenfeleiket. Ami aztán olyan jól sikerült, hogy 1933. január 30-án Hitler pártja lett a legerősebb a Reichstagban. Igaz, ha a többi párt képes összefogni, akkor még mindig megakadályozhatták volna, hogy kancellárrá válasszák.
Szerencsére Edelény igencsak messze esik Berlintől, sőt még Budapesttől is. Köves Slomó rabbi felhívásának inkább szimbolikus jelentősége volt, a parlamenti erőviszonyok szempontjából elhanyagolható a jelentősége annak, hogy Molnár Oszkár vagy Daher Pierre ül a parlamentben. Felmerül azonban a kérdés: amennyiben a Jobbik, immár parlamenti pártként továbbra is kombinálja a szociális demagógiát a fajgyűlölettel, ahogy ezt kampánya során tette, hogyan viszonyul majd ehhez a legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP?
A Fidesz április 25-én kétharmados többséget szerzett, 263 képviselője ül majd a parlamentben. Felelőssége óriási: rohamtempóban hatástalanítania kell az etnikai konfliktus aknamezejét, melyen lassan már vagy két évtizede sétálunk. Az elásott, rozsdásodó szerkezetek ugyanis előbb-utóbb felrobbannak a talpunk alatt. Elsőnek talán éppen ott, ahol már számosan megjósolták: BAZ megyében. Talán épp az edelényi körzetben.”