Az igazi kommunista

„– Szavahihető, rendes emberekkel vagyok körülvéve. Minden héten bemegyek a pártközpontba, ahol szintén jól érzem magam, és barátságos emberekkel találkozom. Ismerem a Munkáspárt programját, célkitűzéseit, amelyekkel rokonszenvezek. A választások során a lakásomban rendeztük be a pártirodát, mivel helyiséget bérelni igen sok pénzbe került volna. A Csepel újságban is meghirdettük, mint kopogtatócédula leadóhelyet. Az elvtársaktól is én gyűjtöttem be a cédulákat. Hozzám jöttek megpihenni, elfogyasztani egy meleg kávét a gyűjtés során. Nálam volt a propagandaanyag is, itt lehetett tankolni. Szeretem az embereket, és ezt a tulajdonságomat itt kamatoztatni tudom. Thürmer elvtárs látogatásakor is végig jelen voltam.

– Megkérdezték már, hogy miért nem vagy párttag?

– Igen, de egy tipikus női válasszal leszoktattam őket róla. Csak! Ettől függetlenül elmegyek taggyűlésre és mindenféle rendezvényre, mert érdekel, hogy miről van szó. Ismerek embereket, akik büszkén lobogtatják a kis piros könyvecskét, de nem teljesítenek kommunistához méltón. Nem támogatják a pártot sem pénzzel, sem pedig elegendő munkával. Biztos vagyok abban, hogy kívülről is becsülettel lehet szolgálni az eszmét és a nemes célokat. Ha valaki így érez, nem szabad beleerőszakolni a szervezetbe. Mindenki eldönti, hogy mit tud vállalni. Ez a hozzáállás szerintem sokkal tisztességesebb.”