„Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy a magyar emberek hatalmas többsége számára teljesen mindegy, hogy királyságban vagy köztársaságban élünk-e. Egyetlen dolog számít: az átlagember boldogságfoka. Nálunk ez jelenleg a zéróhoz közelít. A társadalmi szerződés viszont időközben a liberálisok varázsigéje lett. Csak ez a viszony létezhet az állam polgárai között, semmi más. A rend nem fontos, a természetes kiválasztódás kacaj tárgya. Helyettük a gyávaság, a férfiatlanság, a politikai hermafroditizmus ül tort az országban. Az állam polgára ma éppen annyira kiszolgáltatott, mint egy félbolond császár uralkodása idején. A liberalizmus Magyarországon elérte azt, amit a rendi társadalom sohasem: a középrétegeket is koldussá süllyesztette. Ha szegény vagy, ma sem kapsz rendes orvosi ellátást, ha friss diplomás vagy, nem tudsz elhelyezkedni.
A főváros úgy néz ki, mint egy szőnyegbombázás után, úrvezetők helyett elmebetegek grasszálnak Budapest utcáin. Faluban, városban dúl a kisebbségi terror, de azt olvasod, látod, hallod, hogy te vagy az oka mindennek, mert intoleráns, bunkó magyarnak születtél. És fizesd be haladéktalanul az adódat, mert az emberszerető liberális jogállam kicsinál, ha egy nappal túlléped a határidőt. Köszönjük, európai felvilágosodás, köszönjük, liberalizmus. Tényleg érdemes volt az emberi méltóság nevében megkezdeni történelmi diadalutatokat. Az a legfurcsább, hogy Magyarországon a liberális jogelvek szerint is akad kapaszkodó: az ő nyelvükön szólva, haladéktalanul fel kell bontani a társadalmi szerződést. Magyarul ezt inkább így mondják: szőrcsuhát, vezeklést és sűrű hóesést az egész bűnbandának, Bajnainak, Gyurcsánynak, Oszkónak, Draskovicsnak, Szilvásynak.”