Ha valaki 1999 nyarán azt mondja nekem, hogy negyedszázaddal később Ákossal beszélgetünk majd az ő meghatározó emlékeiről és álmairól, biztosan nem hiszem el.
Nyitókép és fotók: Mandiner / Földházi Árpád
Őszinte leszek: sosem voltam ákosos, talán mert a Bonanza idején még leginkább a vasárnapi Walt Disney-sorozatokért rajongtam, a szólókarrierje kezdeti szakaszában pedig az ifjúkori lázadásaim egészen más zenei utakra vittek. Az akkori legjobb barátnőm viszont igazi Ákos-fanként képes volt végtelenítve hallgatni bizonyos számokat, több másik dal mellett a Dúdolni halkan szövegét emiatt ma is gyakorlatilag kívülről tudom. És történt egy nyár is, ami mindezek ellenére éppen Ákos miatt – vagy miatta is – lett felejthetetlen az életemben. Érettségi után a legjobb bulinak az tűnt, hogy bizonyítva a hirtelen jött felnőttségemet lehúzzak egy nyarat a siófoki vendéglátásban; talán azóta sem pucoltam meg összesen annyi hagymát és krumplit, mint abban a szűk három hónapban. Persze nem ezért lett felejthetetlen ez a nyár, bár kétségtelen tény, hogy a fizikai munka becsületét ott tanultam meg, és ma is nagyon tudom értékelni, ha valaki a két kezével teremt valamit az ideák felesleges kergetése helyett. Hanem amiatt a két, nálam csak néhány évvel idősebb debreceni szakács srác miatt, akiknek a keze alá dolgoztam minden egyes nap déltől éjfélig. És akik még az említett barátnőmnél is jobban szerették Ákost. Idestova huszonöt éve, hogy nem találkoztunk, de a fejemet merném tenni rá, hogy azóta is minden koncerten ott vannak. A lényeg, hogy a sétány végi étterem hátsó konyhájában soha nem szólt más, mint Ákos, az én repertoárom meg szépen kiegészült a Beavatás meg az Indiántánc összes számával, emlékszem, az Ilyenek voltunk-ot könnyes szemmel énekeltük el végül hárman a szezon végi búcsúbulin.
És hogy megtörtént-e tényleg, vagy csak a nosztalgia mossa már össze bennem a dolgokat, és ez később és máshol és nem is így esett, nem tudom, de rémlik egy Balaton-parti gigantikus Ákos-buli is, ahol a homokban tomboló közönség részeként megértettem valamit az azóta is tartó jelenségből. És az sem biztos, hogy megtörtént, de jólesik így visszagondolni rá, hogy mintha ez a koncert éppen egybeesett volna a teljes napfogyatkozással, ami 1999. augusztus 11-én következett be, napra pontosan huszonöt évvel e sorok írása előtt. Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy negyedszázaddal később éppen Ákossal beszélgetünk majd egy nagyon emberit az ő meghatározó emlékeiről és álmairól, biztosan nem hiszem el. De hát ettől szép a nyár és az élet: tele van meglepetéssel.
Ezt is ajánljuk a témában
A popsztár szótól mindig idegenkedett, és egyre kevésbé érzi magáénak a megmondóember szerepét is. Sokféle címkét aggattak már rá, de csak kevesen tudják, kicsoda valójában. Interjúnk.
Egyértelmű, miben reménykedik Brüsszel – mutatott rá az elemző.
A vízállás jelenlegi szintje több mint 20 centiméterrel elmarad a normális tavaszi mennyiségtől.
A vizsgálatok 2026. március 18. és 28. között zajlanak, és mintegy 820 négyzetkilométeres területet érintenek.
A szállodaszövetség elnöke ismertette, hogy a kikapcsolódni vágyók körében egyre nagyobb az érdeklődés a kisebb, eldugottabb, kevésbé ismert helyszínek, szállodák iránt is.
Formabontó élményben lehet része azoknak, akik a magyar tengerhez látogatnak.
A végső döntés március végén várható.
A kormánypárt képviselőjelöltje szerint fontos, hogy a fiatalok helyben képzeljék el a jövőjüket.
Előálltak követeléseikkel a szemben álló felek.
Az amerikai és izraeli hírszerző szolgálatoknak úgy tűnik gondjaik vannak azzal, hogy ki is irányítja valójában Iránt, mióta Modzstaba Hámeneit nevezték ki az ország legfelsőbb vezetőjévé.
