Orbánnak nem szégyene van, szégyene lesz

„Új túlélési képességet kell fejlesztenünk a nagy magyar tundrán: hogyan menjünk el mérgezési tünetek nélkül az uszító kormányzati plakátok előtt? Azok előtt, amelyekkel a kormánypárt a közös pénzünkből szemeteli tele a köztereket, hogy fenntarthassa az állam totális kisajátítását. Ha egyedül vagyunk, úgy teszünk, mintha ott sem lennének, mintha nem a mi nyelvünkön szólnának, mintha nem a mi városunkat, országunkat csúfítanák és fémjeleznék. Ha gyerekkel járunk-kelünk, gyorsan arrébb rángatjuk, ne nézzen oda, ne lásson ilyet, ne így nőjön fel. Ha anyánkkal, apánkkal haladunk, nem nézünk a szemükbe, mert nem tudunk választ adni a kérdésre, miért hagytuk, hogy így legyen.

Hiába ezernyi trükk és lelki mutatvány, újabb sarok, újabb szégyen. Nincs menekvés.

Sokra nem megyünk, ha magunkra zárjuk az ajtót, mert akkor a közösségi médiában, a videómegosztón vagy a palacsinta alapreceptjét kínáló oldalon kúszik be a politikai hirdetés tilalmát megszegő hergelés. Hová lesz az étvágy? Hogyan merjünk így mesét keresni a gyereknek, ha majd megszakítja az aljas manipuláció?”

Nyitókép: Fischer Zoltán