Elképesztő izgalmak a végén: a Veszprém nyerte az egyik legnagyobb magyar rangadót és döntőbe jutott

Kapusparádéval indult a Veszprém–Szeged elődöntő a férfi kézilabda Magyar Kupa hétvégi, győri négyes fináléjában: a mezőny messze legidősebb és legrutinosabb, a kezdő sípszó pillanatában pedig egyetlen magyar játékosa, a 42 életévét taposó Mikler Roland több mint öt percen keresztül megbabonázta a kapuban a bakonyiakat. Ennek ellenére nem tudott ellépni csapata, amelynek a tizedik percben mindössze két gól volt az előnye (5–3).

Veszprém–Szeged: a szerb irányító könnyek között hagyta el a pályát

Ezután láthattuk először az addig a kispadon csücsülő Bánhidi Bencét, az érkezésével egy időben a csongrádiak pedig felhagytak a hét a hat elleni játékukkal, de a két irányító, Janus Dadi Smárason és Lazar Kukics továbbra is pályán maradt. Mikler a folytatásban is remekelt, egy ponton a védési hatékonysága elérte az 56 százalékos teljesítményt, de mivel a jobbszélső Mario Sostaricot leszámítva senki sem szórta meg magát, így a 24. percre a szegediek minimális fórja tovatűnt. 

Az első félidő minden volt csak látványos nem: sok volt a hiba, a támadásokat mindkét együttes a lehető legtovább elnyújtotta, gyors akcióknak, lerohanásoknak nyoma sem volt, igaz, a „piszkos munkát” mindkét fél remekül elvégezte és a hangulatra sem lehetett panasz. Olyannyira, hogy 

Azt túlzás lenne állítani, hogy emiatt egymásnak estek a felek, de Sostaricot mindenesetre kiállították a bírók szabálytalan cseréért, mielőtt az Építők kiegyenlített volna (11–11).

Elképesztő izgalmak végén, hetesekkel dőlt el az elődöntő

Ha egy üzlet beindul: a szünetet követően átvette a vezetést a Veszprém, és onnantól az MK-címvédőnek kellett loholnia legnagyobb riválisa nyakában. De nem sokáig, mert élén Nedim Remilivel kifejezetten pocsékul lőttek a bakonyiak (a francia világsztár hét kísérletéből egyik sem ment be), spanyol kapusuk, Rodrigo Corrales pedig nem tudta átlépni a 30 százalékos határt. Bjarki Már Elísson ugyanakkor felnőtt a feladathoz, a 48. percben az ő hétméteresével alakult 20–20-ra az állás, az izlandi balszélső ráadásul a végjátékra is lendületben maradt. 

Remilinek is sikerült összekapnia magát a góllövés terén, de mégis úgy tűnt, a kritikus pillanatokban a Szeged tud megújulni. Felállt fal ellen azonban nem működött olajozottan a csongrádi gépezet, így az olló csak nem akart kinyílni. Ráadásul 

• Mikael Appelgren a lehető legjobbkor, az utolsó előtti percben mutatta be első védését, így 
• a hatalmasat hajrázó Veszprém egy időkérés után a 29–29-ért támadhatott. 

A figura Ahmed Adelre jött ki, és az egyiptomi beálló nem is hibázott. Ha ez nem lett volna elég, a középkezdést elkapkodták a kékek: Hleb Kalaras vette célba az üres kaput, de Appelgren visszaért. 

Ami ezután jött, az kis túlzással minden képzeletet felülmúlt: 

A hetespárbajban a szegediek kétszer is hibáztak, és mivel az utolsó végzetes volt, ezért a veszprémiek jutottak a vasárnapi fináléba. A másik ágon NEKA–Tatabánya meccset rendeztek.

A két klub 207. egymás elleni összecsapásán 57 szegedi és 142 veszprémi siker mellett nyolcadik alkalommal született döntetlen a rendes játékidőben.

A négyes döntős végjáték bevezetése óta negyedszer fordult elő, hogy ez a két együttes már az elődöntőben összekerült egymással. Korábban is mindig a Veszprém győzött – 1997-ben Százhalombattán 26-25-re, 1998-ban a budapesti Körcsarnokban 28-24-re, 2022-ben pedig Győrben 30-27-re –, és másnap a finálét is megnyerte.

Hétfőn a bajnokságban is összecsapott egymással a két ősi rivális:

Nyitókép: MTI/Vasvári Tamás (archív)