„Jön a magyar David Beckham” – szirénázó rendőrautókkal vártak minket Jerevánban

„Megköszönte vagy leteremtett?” – érdeklődtem túravezetőnknél az ütemes dudaszó hallatán, Artúrnál, akivel ekkor már több mint két órája tartottunk Örményország legmagasabb hegycsúcsa felé. „Egyik sem, elköszönt” – vágta rá, majd azzal a lendülettel rátaposott a gázra, és felkaptatott az Aragachoz vezető szerpentinekre. 

A fővárostól, Jerevántól 45–50 kilométerre északnyugatra található úti célunk az Örmény-felföld része, amelyből Törökország szakítja ki a legnagyobb darabot, de Örményország mellett kapott belőle Grúzia, Azerbajdzsán és Irán is. A világ egyik legrégebben lakott településéből igyekeztünk a környék legszebb, legizgalmasabb látványossága felé, amelyet a hó miatt már messziről kiszúrhat az ember. Az ablakot lehúzva a levegő egyre hidegebbnek és tisztábbnak érződött, s bár továbbra is rázkódtunk, pattogtunk a Toyota Camry hátsó ülésén, az elénk táruló táj minden addigi kellemetlenségért kárpótolt minket. Hol volt már 

• a repülőtéren magát menedzsernek kiadó taxishiéna, 
• a minden egyes rendelésünknél a szemöldökeit ráncoló felszolgáló lány, 
• a kritikán aluli reggeli az egyébként jó alapfelszereltségű, de minden luxust nélkülöző szállásukon, 
• a hatalmas szmog (az 572 lépcsőfokból álló Kaszkád tetejéről szembesültünk vele igazán) vagy 
• a folyamatos forgalmi dugó, nem beszélve 
• a türelmetlen, raliversenyzőket megszégyenítő módon vezető sofőrökről!? 

Előbújt a távolban ugyanis az Ararát, vagy ahogy a törökök hívják, az Ağrı Dağı, ami nem is egy, hanem két csúccsal is büszkélkedik. Az Aragác se semmi a maga 4000 méterével, de ahogy a vulkáni masszívum nagyobbik (5137 méter) és a kisebbik (3896 méter) csúcsa előbukkant a felhők között, arra nehéz megfelelő jelzőt találni. 

Az Aragácból számos hideg vizű mellékág ered a hegy vulkanikus kőzetei közül, a gleccserhordalék és a morénagátak között pedig sok festői tó alakult ki, az egyiket mi is megcsodálhattuk közelről. Ugyanakkor nem sokat időzhettünk ezen a csodálatos helyen majdnem négyezer méteres magasságban, mert egyrészt ekkor már egyre jobban szivárgott a hűtőfolyadék Artúr kocsijából, másrészt sötétedés előtt még vissza kellett érnünk Jerevánba egy olyan úton, amelyen mi, magyarok valószínűleg napvilágnál sem mennénk végig...

Lefelé menet viszont ott volt megint az Ararát, amely úgy vonzotta a szemeket, mintha mágnes lett volna. Bár utunk a tervezettnél egy órával tovább tartott (közben megnéztük a Tatev és a Szahmosza kolostort is, ahol két esküvőbe is belefutottunk), a fővárosba érve pedig megint dugóba kerültünk, mégis ez volt eddigi örményországi tartózkodásunk fénypontja, bőven megérte azt a 90 eurót (34 640 forint), amit hárman kialkudtunk érte.

Örményország–Magyarország: rendőrök mindenhol

Az évek során a feledés homályába vesző orosztudásunk ellenére sikerült a futballról is néhány szót váltanunk Artúrral, akinek 

Néhány mondat erejéig érintettük a Liverpool magyar középpályásának egyik jó barátját, a Manchester City norvég gólzsákját, Erling Haalandot is, akinek a futása mély nyomokat hagyott Artúrban.

Ahogy azt már többször mi is leírtuk, Szoboszlai országimázsnak sem utolsó, hiszen a Wizz Air menetrend szerinti, közvetlen járatán elsősorban – és a legtöbbször – az ő neve hangzott el a Budapestről hazautazó örmények szájából (is).

Bár nem sokat mosolyognak, mégis pozitívan viszonyulnak a külföldiekhez a helyiek, akik szívesen és büszkén beszélnek hazájuk közbiztonságáról. Ennek némileg ellentmond, hogy Jerevánban szinte minden sarkon rendőr áll, így a szirénázó autók látványa is megszokott, amint az is, hogy a zsaruk tulajdonképpen semmit nem csinálnak, csak beszélgetnek, cigiznek, kávéznak és nyomkodják a telefonjukat. 

Ami pedig a gépparkot illeti, van itt minden: a G-osztályú Mercedestől kezdve a BYD-n keresztül a Teslán át a Ladáig – egészen szürreális az a társadalmi különbség, ami a kaukázusi országot, de legfőképp annak fővárosát jellemzi. 

Elfogyott az összes vendégjegy

Nekünk azonban sokkal fontosabb, hogy mi történik a pályán október 13-án, magyar idő szerint 18 órától. 

A két válogatott meccsének a jereváni Vazgen Sargsyan Republican Stadion ad otthont helyi idő szerint 21 órakor holnap. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) tájékoztatása alapján a kapunyitás két órával a kezdés előtt lesz. A találkozóra csak Szurkolói Klub-tagok válthattak belépőt, a vouchert megvásárló drukkerek az Interticket által e-mailben kiküldött jeggyel tudnak belépni a létesítménybe. 

A vendégszektor az Északi lelátón helyezkedik el, a stadion 16 belépési pontja közül 2 a magyar szurkolók számára lesz fenntartva, és itt jegyinformációs pont is található, ahol az örmény szervezők probléma esetén segítik az idegenből érkező drukkereket. Az MLSZ felhívja a figyelmet, hogy a belépéskor ellenőrzik a zászlókat és a transzparenseket is.

Közben a mieink is befutottak jereváni szállodájukba kedden 23 óra előtt, ami azért sem szokványos, mert a koronavírus-járvány óta a Rossi-csapat sokszor csak az adott összecsapás előtti délutánon érkezik meg a helyszínre, ahol az ilyenkor szokásos sajtótájékoztatót megelőzően bejárja a stadiont, de már nem edz.

A városban hangolódó magyar szimpatizánsok abban bíznak, hogy Portugáliához hasonlóan Magyarország is győztesen hagyja el a pályát csütörtök este, így előbbi biztos csoportelsőként és világbajnoki résztvevőként, utóbbi pedig pótselejtezősként várná a vasárnapi utolsó fordulót. 

Az Örményország–Magyarország vb-selejtezőről élő közvetítéssel és helyszíni összefoglalóval jelentkezünk a Mandineren.

Fotók: Mandiner