„Eleinte elhitettem magammal, hogy Marcikám csak Angliában van, azért nincs itthon” – tíz éve ment el Fülöp Márton

2025. november 12. 15:30

2015. november 12-én adta fel a rák elleni harcot a válogatott kapus szervezete. Fülöp Márton gyászoló szülei azóta is mindennap próbálnak úgy élni, hogy fiuk föntről is büszke legyen rájuk.

2025. november 12. 15:30
null

Éppen tíz éve, 2015. november 12-én hunyt el a magyar labdarúgó-válogatott kapusa, Fülöp Márton. A kiváló sportolónál, aki pályafutása során a Coventryben, a Sunderlandben, a Leicesterben, a Manchester Cityben és az Ipswich Townban is védett, 2013 júniusában diagnosztizáltak egy ritka, rosszindulatú rákbetegséget, s bár a műtétek és a sugárkezelések után egy ideig úgy tűnt, rendbe jön, később újabb daganatot találtak nála. Megviselt szervezete végül 32 éves korában adta fel a küzdelmet – éppen aznap, amikor a norvégiai Eb-pótselejtezőn Kleinheisler László góljával emlékezetes, 1–0-s győzelmet aratott a válogatott, amely így később az Európa-bajnokságra is kijutott. Mindenki Fülöp Marcija ekkor már odafentről segítette társait. 

Fülöp Mártonra emlékezik Magyarország
A válogatott tagjai és a magyar szurkolók emlékeznek a három nappal korábban elhunyt Fülöp Mártonra a norvégok elleni pótselejtező visszavágóján – ezen a meccsen jutottunk ki az Eb-re 2015-ben (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Édesanyja tíz éve mindennap hazavárja Fülöp Mártont

A szomorú évforduló apropóján a Nemzeti Sport szívszorító interjút készített Fülöp Márton szüleivel. Édesanyja, Fülöpné Benjamin Gabriella úgy fogalmazott, hiába telt el egy évtized, a helyzet nemhogy jobb lenne, 

sőt, azt érzem, egyre rosszabb. Mert eleinte elhitettem magammal, hogy Marcikám Angliában van, Görögországban véd, hiszen külföldön élt évekig, megszokott volt, hogy nincs itthon. Ezért hiába tudta az agyam, hogy butaságot gondol, a szívem el akarta hinni. De olyan nincs, hogy tíz évig nem jön haza, nem hív, hiszen mindennap beszéltünk: ma már nem tudom elhinni magamnak, hogy csak nincs itthon.”

Fülöp Márton; Gallas, William
Fülöp Márton a Sunderland kapujában egy Arsenal elleni összecsapáson (Fotó: MTI/EPA/ANDY RAIN)

Próbálnak úgy gondolkodni, mint Luis Enrique

Hozzátette, a november ilyen szempontból a legkegyetlenebb. „A karácsony, Marci születésnapja, anyák napja, gyereknap, ezek sem könnyűek, de a november… Halottak napja, Márton-nap, és a tizenkettedike. Már nagyon beteg volt, amikor megkérdezte: anya, itt halok meg, Németországban? Sosem sétálhatom körbe az Eiffel-tornyot? Azóta, ha bárki mondja, Párizsba megy, megkérem, hogy a fiam emlékére sétálja körbe… Hazahoztuk, a Kék Golyó utcában felváltva maradtunk vele éjszakára. Aznap este Feri készült indulni, ma sem tudom, miért, megkértem: ne menj haza! 

Hajnali négy körül Marcika szólt, szerezzek olyan infúziót, amilyet előző este kapott, az segített lélegezni. Kértem a nővért, aki lerázott, ilyet csak orvos engedélyezhet, de ő alszik, nem ébreszti fel. Felébresszem én, kérdeztem, amennyire kedvesen azt egy, a haldokló fia mellett reszkető anya kérdezheti. Bekötötték az infúziót, Marci kacsintott rám, és a hüvelykujját mutatva köszönte meg. Azt hittem, alszik újra, amikor megszólalt: Anyu! Anyu… Meghalok. Tiltakoztam, hogy mondhatsz ilyet, de már nem hallotta, azt hiszem. Többé nem reagált.”

A gyászoló édesapa szerint a csapattársak azóta is rengeteget segítenek, ők pedig igyekeznek úgy élni, hogy „ha lát minket a kisfiunk, büszke legyen ránk. 

Olvastuk a PSG-edző Luis Enrique szavait az elvesztett kislányáról: a kesergés helyett tudta azt mondani, köszönjük azt a csodás kilenc évet, amelyet együtt tölthettünk. Igen, mi is köszönjük azt a harminckét gyönyörű évet, míg Marcikánk szülei lehettünk.”

Ezt is ajánljuk a témában

(Nyitókép: MTI/EPA/Pontus Lundahl)

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
GrumpyGerald
2025. november 12. 16:13
Emlékszem, akkor is nagyon megviselt. Akkor még nem voltak fiaim. Most ezt olvasva, teljesen kiborító. Ennél kegyetlenebb nincs a Földön. Végignézni a fiad szenvedését, halálát... Brutálisan átjött a kép, hogy a gyerek még hálásan mutat a hüvelykujjával, nyomokban az egykori pajkosságával, ahogy mindig is mutatott az ujjával, amikor tetszett neki valami. És utána percekkel elment... Nincsenek rá szavak. Ilyenkor a szülőnek is automatikusan vele kéne mennie, ez kibírhatatlan. Miért nem létezik vigasz az ilyen világvégét átélt szülők számára?! Na ez tényleg igazságtalan. A fiam ma rosszatt tett az iskolában, készültem, hogy majd jól leszidom amikor találkozunk. Most inkább elrohanok érte, hazahozom és nem lesz itt szidás... Imádkozom Fülöp Marciért és a szüleiért!
Válasz erre
0
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!