„Ez kezd már kicsit idegesíteni” – az FTC válogatott kapusa a Mandinernek

A nyáron az osztrák bázisú jégkorongligába, az ICEHL-be „átigazoló” FTC-Telekom egyik legnagyobb szerzeménye a veterán csatárklasszis Sofron István mellett a kapusposztra érkező Bálizs Bence volt. 

A válogatott első számú kapusát a norvég élvonalból hozta haza a szintet lépő Fradi azok után, hogy a 2024-es bolzanói feljutásban, majd a tavalyi, történelmi világelitben maradásban is oroszlánrészt vállaló klasszis az elmúlt két évben a Sparta Sarpsborg játékosaként egyaránt 92 százalékos védési hatékonyságával tűnt ki az erős északi ligából. 

A 35 éves, kiváló kapuskorban lévő Bálizs a Mandinernek úgy fogalmazott: a ferencvárosi megkereséssel és az osztrák ligába való visszatéréssel újra fellángolt benne az a fajta „motivációs tűz”, amit az utóbbi időben már csak keresett magában. Emellett elárulta, milyen érzés lesz ugyanabban a ligában, immár bajnoki ellenfélként pályára lépni szülővárosa, a Fehérvár együttese ellen; s arról is beszélt, hogy bár a magyar hokinak remélhetőleg jót tesz majd, hogy ismét két klubcsapata versenyez nívós külföldi bajnokságban, egy ideális világban ez nem szabadna, hogy a hazai pontvadászat színvonalának automatikus romlását eredményezze.  

Hogyan lett a norvégiai kalandból végül Ferencváros? Hazavágytak már a családdal, és így kvázi pont kapóra jött az FTC szintlépése és megkeresése?

Nekem technikailag még lett volna idénre érvényes szerződésem a norvég Spartával, de a mögöttünk hagyott szezon végén felhívtak a Ferencvárostól, hogy ha adódna egy ilyen lehetőség, érdekelne-e. Én meg ennek nagyon örültem, meg annak is, hogy a Fradi az ICEHL-ben indul, mert évek óta szerettem volna visszakerülni az osztrák ligába. Európai szinten ez a legélhetőbb bajnokság számomra – ha légiósként sikerült volna ide a visszatérés, még nagyobbat szólt volna, de természetesen így is boldog vagyok. Szóval igen, azt gondolom, az FTC és az én igényeim találkoztak egymással, a többi meg ment a maga útján, ennek az eredménye a kétéves szerződés. 

Tizenegy év után tér vissza az osztrák ligába, az azért nagy idő. Vannak önben nosztalgikus érzések, egészséges izgatottság?

Inkább úgy mondanám, tűz és motiváció van bennem rengeteg. Ha őszinte akarok lenni, legutóbb pont ez hiányzott belőlem Norvégiában: az első kinti szezonom annyira jól sikerült ott, hogy a másodikban hiába klappolt elvileg minden, valahogy mégis 

Nem egyöntetűek a vélemények arról, mi tesz jobbat hosszútávon a magyar hokinak: ha több klubcsapata is elmegy nívós külföldi ligákba versenyezni, vagy ha inkább a hazai pontvadászat fejlődne – mert az biztos, hogy az FTC távozásával most jelentősen gyengül az itthoni Erste Liga. Ön melyik tábort erősíti?

Ha így teszi fel a kérdést, akkor az a válaszom, hogy egy kicsit mindkettőt. Pontosabban, úgy gondolom, hogy az egyik nem szabadna, hogy a másiktól függjön, legalábbis optimális esetben. Az szerintem önmagában mindenképpen pozitívum, hogy már két magyar csapat is eljutott arra a szintre, hogy az osztrákok felvegyék őket a ligájukba, remélhetőleg ebből a játékosok, és közvetve a magyar jégkorong is profitálni fog a pályán és azon kívül egyaránt. Emellett viszont száz százalékig egyetértek azzal, hogy a magyar bajnokságot is feljebb kellene húzni. 

Valahogy sokkal jobb hírnevet kellene csinálni a hazai bázisú pontvadászatnak, de egyelőre nem tartozik a feladatkörömbe, hogy ezzel is foglalkozzak.

Székesfehérvári születésűként érdekes lehet majd a nevelőegyesülete ellen vívni abban a ligában, amelyben anno éppen a Volán játékosaként mutatkozott be és játszott éveken át. Ez ott van azért a fejében?

Nem igazán, a személyes érintettségemet igyekszem teljesen a háttérbe szorítani. Abban viszont 

Szerintem ez impozáns volna, de nyilván a többi bajnokinkra is jó lenne feltornázni a számokat. Én igazából azt szeretném, hogy az emberek jöjjenek ki, és nézzenek jó hokit, minél többen. Akkor leszek a legboldogabb, ha ez megvalósul, és pontosan tisztában vagyok vele, hogy ebben nekünk is komoly felelősségünk van.  

Egy újonccsapat dolga sosem egyszerű, elvégre úgy kell felvennie egy teljesen új liga ritmusát, sajátosságait, hogy közben azért az eredmények sem lehetnek másodlagosak. Ezek tükrében meg lehet fogalmazni bármilyen elvárást a mostani Fradival kapcsolatban a debütáló ICEHL-szezonra?

Úgy érzékelem, hogy izgatottság és motiváció egészséges elegye jellemzi jelen pillanatban a társaságot. Azzal viszont fontos tisztában lennie mindenkinek, hogy 

Tény, sok olyan játékosunk van, akinek hozzá kell szoknia ehhez a ligához, stílushoz, tempóhoz, a sok utazáshoz. Ez nyilván időbe telik majd: az alapszakasz során fogjuk majd látni, hogy pontosan mennyibe, szerintem december-január környékén térjünk vissza erre a kérdésre. Ami biztos, hogy a rájátszásba mindenképpen szeretnénk bekerülni – azt meg már csak én teszem hozzá, hogy az elmúlt öt-hat évem valahogy úgy alakult, hogy a playoffban mindig kiestem az első körben, ami kezd már kicsit idegesíteni, úgyhogy nekem személyes célom ezt a rossz sorozatot megtörni!

(Nyitókép: Facebook/FTC Jégkorong)