Az akkori sportigazgató, Pirri elismerte, hogy elszúrták a szerződést, és ő is érezte, hogy ez nem igazságos a 21 éves játékossal szemben, így tettek neki egy ajánlatot: nézniük kellett egy spanyol másodosztályban szereplő csapatot, ahova kölcsön adhatják, és akkor újra aláírják a szerződést 3 évre, jobb fizetéssel. Ez nem tűnt rossz üzletnek, de ekkoriban a csapatok többsége már kész kerettel rendelkezett, és ahogy Korolovszky Gábor fogalmazott, „azért nem volt egy Hierro”, hogy kapkodjanak érte a klubok. A Real Madrid ekkor azt ajánlotta neki, hogy mehet kölcsönbe akárhova, Spanyolországon kívül is.
A vége így az lett, hogy mivel a magyarországi érdeklődők kölcsönben nem gondolkodtak, Korolovszky hazaszerződött, ezúttal már Újpestre – ám
ma is úgy véli, élete legrosszabb döntése volt, hogy végül nem várt ki egy kölcsönszerződésre, nem maradt Spanyolországban, és feladta annak a lehetőségét, hogy visszamehessen Madridba.
„Vagy játszottam volna, vagy nem, de lehet, hogy később lett volna lehetőségem akár egy másik spanyol csapatban játszani” – lamentált utólag.
Életre szóló élmények azért így is érték: „Nagyon nagy élmény volt a Real Madrid játékosának lenni.