Kivel tudnék focizni Amerikában? – az olimpiai bajnok Kós Hubert a Mandinernek
Olimpiai bajnokunk elárulta, mi motiválja a párizsi aranyérem után, milyen tervei vannak az őszre és mi hiányzik a legjobban Magyarországról!
A fókuszban természetesen a párizsi olimpia győztesei állnak.
Nyitókép: Ellentmondásos egyéniség – de klasszis! Fotó: MTI/Kovács Tamás
A közvélemény talán leginkább arra volt kíváncsi, hogy a párizsi olimpia előtti évben szinte teljesen eltűnő Milák Kristóf milyen teljesítményre lesz képes a francia fővárosban. Ismert,
a 24 éves klasszis a Párizs előtti időszakban felszívódott (a 2023-as és a 2024-es világbajnokságot is kihagyta), senki nem tudta, hogy hol és kivel készül, az úszóválogatott szakmai vezetése, élükön Sós Csaba szövetségi kapitánnyal (valahol érthetően) fabatkát sem adott volna a címvédésre.
Egyes hírek szerint Milák a sukorói Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémián edzett, mindenesetre a történtek után biztató volt, hogy az olimpia előtt öt héttel megrendezett Európa-bajnokságon már a 24 éves klasszis is rajtkőre állt, és ha már arra járt, a 100 és 200 méteres pillangóúszást is megnyerte.
Nem is Milák lenne, ha Párizsban minden az előre eltervezett forgatókönyv szerint zajlott volna. Fő számában, 200 méter pillangón „csupán” második lett, majd közvetlenül ezután a rövidebb távon elsőként csapott célba!
Ezzel a magyar küldöttség legeredményesebb versenyzője lett, arról nem is beszélve, hogy Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina után ő a harmadik magyar úszó, aki két olimpián is aranyérmet nyert!
Párizs előtt Kós Hubertet a közvélemény és a szakma is az egyik legbiztosabb magyar aranyérem-esélyesként emlegette, és az Egyesült Államokban Michael Phelps korábbi mesterével, Bob Bowmannel készülő klasszisunk szállította is a papírformát: azok után, hogy a 2023-as fukuokai vébén megnyerte a 200 méter hátúszást, ezen a távon a francia fővárosban sem talált legyőzőre. Az olimpia után többek között ezt nyilatkozta egy sajtótájékoztatón:
Ezt is ajánljuk a témában
Olimpiai bajnokunk elárulta, mi motiválja a párizsi aranyérem után, milyen tervei vannak az őszre és mi hiányzik a legjobban Magyarországról!
„Az biztos, hogy különleges helyet foglal el a szívemben az aranyérem, nagyon féltem. Eddig azért dolgoztam, hogy összejöjjön a hőn áhított siker, így most új célokat kell keresnem”.
Ezt meg is találta, hiszen a budapesti rövidpályás vébén is elsőként csapott célba, méghozzá három testhossznyi előnnyel, és csupán két századdal (1:45:65) maradt el az aktuális világcsúcstól!
A párizsi olimpiával kapcsolatos egyik legélesebb kritika az volt, hogy a Szajna vize a megengedettnél jóval szennyezettebb, amely így a triatlonisták és a hosszútávúszók egészségét is veszélyezteti. Nos, emiatt féltettük a magyar sportolókat is, de Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid is igazolta: az igazi klasszisokat semmilyen külső körülmény nem akadályozhatja meg abban, hogy megvalósítsák az álmaikat!
Rasovszky már a 2024-es dohai világbajnokságon szerzett aranyérmével is bizonyította: a 10 kilométeres távon kevesen tudják megelőzni őt! Persze, tudjuk, hogy egy olimpia mindig más, ráadásul hosszútávúszásban előre be nem kalkulálható tényezők is közrejátszhatnak (a víz minőségén kívül a szélerősség, a vetélytársak formája és sportszerűsége), ezzel együtt számítottunk rá, hogy klasszisunk aranyéremmel örvendeztet meg minket és saját magát! Szerencsére az olimpia után a Ferencvároshoz szerződő klasszisunk nem cáfolt rá a papírformára, és bár még csak 27 éves (ezzel aranyérmeseink között, bármennyire meglepő, rangidős...), az összes rutinjára szükség volt, hogy elsőként csapjon célba. Számunkra hab a tortán: a szám másik indulója, Betlehem Dávid harmadikként ért be!
Szokták mondani: egy olimpián az előzetes esélylatolgatások során mindenféleképpen figyelembe kell venni, hogy egy meglepetésarany mindig összejön! Nos, ezt a francia fővárosban a mindössze 18 éves Márton Viviana szállította. A taekwondo új magyar csillagát Párizs előtt már csak azért sem ismerhette a magyar közvélemény, mert Tenerifén született (magyar-spanyol kettős állampolgár), Madridban készült élete első jelentős felnőtt világversenyére, finn edzőhölgy irányította a felkészülését, és igazság szerint a 2023-ban világbajnoki címet szerző ikertestvérétől, Luanától várhattuk inkább a csodát.
De bármilyen érthetetlen, a vb-elsőség nem volt elég a kvalifikációhoz, így Viviana egyfajta önkívületben, de kimondva-kimondatlanul a testvéréért is küzdött,
aki egyfajta lelki támaszként, végig vele volt az olimpián is. Jól jelzi Viviana menetelését, hogy a legnagyobb vetélytársai közül az első helyen kiemelt belga Sarah Chaarit, majd a fináléban a szerb Aleksandra Perisicset is olyan magabiztosan győzte le, hogy a pontozó bíróknak kétségük sem volt afelől, hogy a 68 kg-os súlycsoportban ki lehet a győztes!
Szokták mondani: a kiemelkedő tehetségen és az akaraterőn kívül a szerencsére is nagy szükség van ahhoz, hogy valaki kiemelkedőt, emlékezeteset alkosson a sportágában! Párizs után erről Gulyás Michelle sokat tudna mesélni (ezt megtette a közelmúltban a Mandinernek is), hiszen Martinek János szövetségi kapitány Guzi Blanka mellett a világbajnoki bronzérmet szerző Erdős Ritát jelölte a női öttusacsapatba. A Magyar Öttusa Szövetség februárban megválaszott, a korábbi olimpiai ezüstérmes klasszis, Balogh Gábor nevével fémjelzett) elnöksége felülírta ezt, és a korábban már számos világversenyen bizonyító, ám a vébén egy 0 pontos lovaglásnak köszönhetően csupán a 18. helyen végző Gulyás Michelle-t jelölte a csapatba.
Ezt is ajánljuk a témában
Már a nem mindennapi gyermekkor különleges jövőt ígért, amely bekövetkezett: klasszis öttusázónk 23 évesen teljesítette élete álmát, és egy csapásra nemzetközi ismertségre tett szert. Gulyás Michelle többek között azt is elárulta, hogy főhadnagyként és egykori szertornászként miként küzd majd meg az ORC-vel.
A 19-re laphúzás ezúttal bejött, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen immár főhadnagyként (is) dogozó klasszisunk rendkívül kiegyensúlyozott versenyzéssel, soha nem feledhető hajrával szerezte meg a magyar női öttusasport második (az elsőt Vörös Zsuzsanna nyerte 2004-ben, Athénban) olimpiai aranyérmét!