Történelmi mérföldkőhöz ért Marco Rossi

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner

Marco Rossi életében nagyon fontos mérföldkő volt a magyar labdarúgó-válogatott pénteken a hollandok ellen 1-1-es döntetlennel végződött mérkőzése. Az olasz-magyar szövetségi kapitány 2018 június 19-e óta, azaz 6 éve és 5 hónapja vezeti nemzeti együttesünket, és ezzel önmagában is mindenképp beírta magát a magyar labdarúgás történelmébe, mint válogatott a harmadik leghosszabb ideig regnáló vezetője. 

Az eredmény még az ellenfél emberhátrányban szerzett egyenlítő gólja ellenére is elégedettséggel töltheti el a kapitányt, hiszen a holland együttes ellen még itthon is bravúros eredmény a döntetlen, és a szurkolókat is, hiszen ez végre feledtetni tudta a pontosan 11 évvel korábban történt csúfos, 8-1-es vereséget. 

Emellett kissé helyrebillentheti ezt az elmúlt években látotthoz viszonyítva kissé gyengébben sikerült idei teljesítményt, amely megviselte egy picit a csapatot.

 Marco Rossinak azonban egy másik szempontból is nagyon meghatározó volt ez a meccs, hiszen egy újabb szintet lépett – ez volt a 69. mérkőzése a válogatott kispadján, és ezzel 

Ilyen alkalmakkor adja magát, hogy az ember valamiféle mérleget vonjon – és persze az előddel való összehasonlítás, ám utóbbi szinte lehetetlen feladat, hiszen Puskásék idejében oly mértékben más volt a labdarúgás, hogy ez nagyon megnehezíti, hogy igazságosan egymás mellé tegye az ember a két csapat teljesítményét. Az 50-es években jóval kevesebb mérkőzést játszottak a labdarúgók klubszinten, még azok is, akik nagyobb külföldi bajnokságokban és nemzetközi kupákban is szerepeltek, más volt a nemzetközi válogatott tornák – Eb, vb, olimpia – és selejtezőik – lebonyolítási rendje, és maga a játék is. 

Arról nem beszélve, hogy 

Az eredményeik – a mégoly rossz emlékű berni világbajnoki döntő, a 6-3 az angolok ellen, és a 31 mérkőzéses veretlenségi sorozat, és az elképesztő, 70 százalék feletti győzelmi arány,  hogy csak párat említsünk – pedig egyértelműen a legmagasabb polcra helyezik a legendás nemzeti együttest. 

Ám Rossinak sincs oka szerénykedni, hiszen a mai magyar válogatott képességeiből nagyon sokat – remélhetőleg még nem a maximumot – kihozott. Az olasz mester szövetségi kapitányi időszakának 6 éve (a mérkőzések időpontját nézve) alatt lejátszott 69 meccs azt jelenti, hogy a nemzeti együttes évente átlagosan 11,5 mérkőzést játszott. Rossi vezetésével 33-szor nyert, 16 döntetlent játszott, és 20 vereséget szenvedett a nemzeti csapat. 

Nem mellékes, hogy a vereségek arányát (29 százalék) az első, leginkább az építkezéssel és a csapat saját képére formálásával telt 2019-es valamint az idei évet kivéve mindig sikerült 30 százalék alatt tartani a vereségek arányát. A győzelmi arányok tekintetében úgy korrekt, ha a válogatottat nagyjából hasonló mennyiségű mérkőzésen részt vett vezetők teljesítményét vetjük össze – a legalább 40 meccsen irányító szövetségi kapitányok közt Rossi együtteséé a negyedik legjobb telesítmény, de természetesen még lesz lehetősége javítani. 

Rossi büszkélkedhet egy 14 mérkőzésig tartó veretlenségi sorozattal is, amely 2022 októberében, épp Szoboszlai Dominik csapatkapitányi kinevezését követően kezdődött, és a 2024 júniusában egy Írország elleni idegenbeli vereséggel ért véget. 

Ezt a 14 mérkőzést a magyar csapat, ellenfeleink Luxemburg, Görögország, Észtország, Bulgária, Montenegró, Litvánia, Szerbia, Csehország, Törökország és Koszovó nemzeti együttesei ellen játszottuk. Az említett mérkőzések közül 5 felkészülési meccs volt, 9 találkozó viszont Európa-bajnoki selejtező, és az ezeken elért eredmény szintén történelmi siker volt, hiszen a csapat egyenes ágon, és csoportelsőként jutott ki egy nemzetközi tornára, ez legutóbb 1986-ban sikerült. 

Nem mellékesen ez már a második Európa-bajnokság volt, amelyre Rossi kivezette a nemzeti együttest, és bár mindkét alkalommal hajszálon múlott, hogy továbbjussunk a egy olyan csoportból, amelyben nálunk sokkal jobb ellenfelekkel szerepeltünk együtt, az eredmények büszkeségre adnak okot. Mindez természetesen azt eredményezte, hogy a válogatott a FIFA-világranglistán is szépen lépegetett előre. 

Azóta picit visszaestünk, a magyar labdarúgó-válogatott jelenleg a 32.   

A számoktól picit eltávolodva meg kell jegyezni azt is, hogy milyen élményeket adott Marco Rossi nemzeti együttese a magyar szurkolóknak. Az Eb-meccsek – mint például a franciák elleni döntetlen a Puskás Arénában vagy a németek elleni iksz idegenben – felejthetetlen emlékek, ahogy az Izland elleni, az Eb-részvételünkről döntő mérkőzés utolsó percekben szerzett góljai, az angol válogatott elleni dicsőséges wolverhamptoni idegenbeli meccs vagy a szerbek elleni két vesztett helyzetből elért győzelem felejthetetlenek. 

De van valami, valószínűleg a fentieknél sokkal fontosabb eredménye az olasz mesternek – Rossi csapatot, közöttéget épített, amelyben egymásért küzdenek a játékosok. Megértette a csapatával, hogy képes a legjobbak ellen is nyerni, hogy vesztett állásból is meg lehet fordítani egy mérkőzést, és hogy veszíteni vagy épp döntetlent játszani is lehet emelt fővel és a szurkolók ünneplésével körülvéve, ha mindent megtesznek, ami tőlük telik.