Köszönöm, srácok! Éreztem, tudtam, hogy ez jó lesz!

Létezik egy különleges, megmagyarázhatatlan élmény a labdarúgásban. Szerintem mindenki, aki ebben a gyönyörű játékban részt vett, ismeri. A pillanat, amikor ellövöd a labdát, és belül pontosan tudod, hogy ez gól lesz. Mire felnézel, a labda a hálóban, a csapattársak és a nézők ünnepelnek. Euforikus az egész. 

Majdnem ugyanilyen érzés, amikor egy mérkőzésen kezdő sípszó pillanatában tudod, hogy EZ JÓ LESZ! Pont ilyen volt a Portugál-Magyar meccs, az első pillanatban éreztem, hogy itt valami nagy dolog fog történni, és meg is történt. 

Egy olyan meccsen, amelyre minden futballkedvelő néző csettinthet, hiszen két lelkes, támadó szellemben játszó csapat minden szempontból élvezetes küzdelmét élhette meg. Egy percig nem érződött, hogy alárendelt szerepben lennénk a 40 évesen is zseniális Cristiano Ronaldo által vezetett portugálok ellen. Az első félidőben több kaput eltaláló lövésünk volt, és az egész meccsen gyönyörű akciókat vezetett a magyar válogatott. 

Szerencsénk volt? A papírforma alapján igen. A meccs egészét nézve azonban korántsem ez a helyzet. Ez nem egy küzdős, szenvedős iksz volt, elképesztő mozzanatokat láttunk a mieinktől Bolla sarkazásától és épphogy mellément próbáltozásától Szalai Attila fejesén és Tóth Balázs zseniális védésein keresztül Szoboszlai Dominik góljáig. 

Mert enélkül nagyon kevés esélyünk lett volna a világ legjobbjai ellen. Ezt a hitet érezni lehetett a magyar válogatott minden egyes játékosának minden egyes mozdulatán az egész meccsen. a statisztikákat elemezzék az elemzők, mi pedig örüljünk ennek az eredmények, mert ez óriási lépés minden magyar ember álma, a világbajnoki szereplés felé! Köszönjük, srácok! Éljen a magyar labdarúgó-válogatott! 

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt