Boszniában megmutattuk, hogy azok vagyunk, akik voltunk – és ez jó

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

Négy meccs után öt pontunk van a Nemzetek Ligájának A divíziójában, Európa legjobb 16 csapata között, csoportunkban a világklasszisokkal zsúfolt Németországgal és Hollandiával, valamint Boszniával. A harmadik helyen állunk, a bosnyákok előtt, ami megfelel a papírformának. Ha megőrizzük a harmadik helyet – ami nagyon valószínűnek tűnik kettő fordulóval a vége előtt – akkor 

ami a legfőbb célunk volt a sorozat kezdete előtt. 

Az Eb után a németektől csúnyán kikaptunk – hagyjuk most az elméretezett meccstervet, az 5:0 magáért beszél –, aztán a bosnyákok ellen pár nappal később már totális dominanciát alakítottunk ki a Puskásban. Bár nyerni nem sikerült, a hollandok ellen szervezettséggel és csupaszív játékkal csodálatos ikszet értünk el, a bosnyákokat pedig érett játékkal, simán lenyomtuk balkáni fészkükben. Egyszer kaptunk ki négy meccsből.

Túl a tényeken: 

vagyis kettő meccset és kettő elhibázott taktikát, és a magyar foci minden problémájával együtt – szűk a merítés, gyenge az utánpótlás, ily módon az utánpótlásnevelés is, satöbbi, satöbbi – fénysebességgel tértünk vissza az igaz ösvényre. Ezért most talán leírhatom: azok vagyunk, akik voltunk. És ez jó.

Jó, hogy az NB1 is piacképes játékosokat ad, bár fájóan keveset. Nikitscher Tamás talán a legnagyobb öröm, reméljük, viszik hamarosan topbajnokságba. És jó, hogy Szoboszlai Dominik újra a hátára vette a csapatot, amikor kellett. Néha árad belőle a klasszis, néha kiegyensúlyozatlan, és kétségtelenül több gólt, gólpasszt vár tőle nagyjából mindenki, de szögezzük le: megint olyan statisztikát tett le az asztalra, hogy azt a Liverpoolban is megkönnyezik. 

 tovább húzva a válogatottat fölfelé.

a kicsik és közepesek elleni menetrendszerű győzelmek, a nagyok elleni véres szájú vagányság, ahol nem nekünk, hanem nekik van félni- és veszítenivalójuk, aztán pár villanás a kiemelkedő képességű spílereinktől a biztos csapatjátékra alapozva. 

Bebizonyosodott, hogy 

ez Hollandia ellen a hősies helytálláshoz, Bosznia ellen a magabiztos győzelemhez elég. Egészen egyszerűen nem vagyunk azon a szinten, hogy komplett mérkőzéseket rendszeresen domináljunk, leszámítva Európa alsó osztályát. Ez nem baj, ez tény.

Aztán, talán nagyon rövid időn belül jöhet a világklasszissá érett Szoboszlai, 

és jöhetnének végre valahára a magyar utánpótlás gyöngyszemei – ha mind jönnek, akkor további Európa-bajnokságokra és világbajnokságra fogunk menni.