Fotó: Stu Forster/Getty Images
„»Ha nem tudunk megfelelően reagálni, akkor mindenkinek el kell tűnnie a színről.« Marco Rossi erre a fenyegő nyilatkozatra ragadtatta magát a németektől elszenvedett 5-0-s vereség után. Szükségtelen értelmezni ezt a mondatot. A magyar válogatott kedden Bosznia-Hercegovina ellen folytatja a szereplését a Nemzetek Ligájában, s ha nem nyer, de legalábbis nem nyújt olyan teljesítményt, amivel a szövetségi kapitány és persze a szurkolótábor elégedett lehet, akkor Rossi távozhat, sőt távozik.
A szokásos érzelmes kitörés. Marco Rossi nem először reagál ekképpen. »Ha kell, már ma este elmegyek« – bökte ki 2019-ben, miután a magyar válogatott 2-0-ra kikapott Walesben, s eldőlt, hogy egyenes ágon nem juthat ki a 2020-as Eb-re. Az idei Európa-bajnokság után azt emelte ki, nem élvezte az Eb-t, a játékosoktól pedig állítólag úgy köszönt el, nem biztos, hogy szeptemberben újra találkoznak. Ez az infó körbejárta a teljes magyar sajtót, személyesen Csányi Sándornak, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökének kellett cáfolnia, helyesebben megerősíteni a tisztségében Rossit.
Személy szerint én kedvelem Marco Rossit, amiért olykor a nyilvánosság elé tárja az érzéseit, s nem megközelíthetetlen sztárként, félistenként, hanem közülünk vétetett emberként viselkedik. Ami persze nem kifizetődő. Pláne nem egy közszereplő esetében. Az már inkább gond, hogy olyankor is elragadják az érzelmei, amikor hideg fejjel kellene dönteni.
Rossi a magas letámadással öngyilkos taktikát választott a németek ellem. Utólag persze mindig könnyű okoskodni, de azért ezt előre is lehetett látni. Meg vagyok győződve arról,
az olasz maestrót revánsvágy hajtotta a németek elleni Eb-vereségért, meg akarta mutatni, igenis, képesek vagyunk legyőzni a német válogatottat.
Hát nem. Pláne nem vendégként, és nem most. A két válogatott között ugyanis tovább nyílt az olló az Eb óta. Persze Toni Kroos és Thomas Müller nagy legenda, Gündogan kiváló spíler, Manuel Neuer az elmúlt évtized talán legjobb kapusa a világon, de a németek játékát elsősorban a Musiala, Wirtz, Havertz trió szabja meg. Ez a három fiatal, szélvészgyors, pengés és még sikerre éhes futballista, akik úgy éltek a szellős magyar védelemmel szemben, mint hal a vízben.”