A szokásos érzelmes kitörés. Marco Rossi nem először reagál ekképpen. »Ha kell, már ma este elmegyek« – bökte ki 2019-ben, miután a magyar válogatott 2-0-ra kikapott Walesben, s eldőlt, hogy egyenes ágon nem juthat ki a 2020-as Eb-re. Az idei Európa-bajnokság után azt emelte ki, nem élvezte az Eb-t, a játékosoktól pedig állítólag úgy köszönt el, nem biztos, hogy szeptemberben újra találkoznak. Ez az infó körbejárta a teljes magyar sajtót, személyesen Csányi Sándornak, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökének kellett cáfolnia, helyesebben megerősíteni a tisztségében Rossit.
Személy szerint én kedvelem Marco Rossit, amiért olykor a nyilvánosság elé tárja az érzéseit, s nem megközelíthetetlen sztárként, félistenként, hanem közülünk vétetett emberként viselkedik. Ami persze nem kifizetődő. Pláne nem egy közszereplő esetében. Az már inkább gond, hogy olyankor is elragadják az érzelmei, amikor hideg fejjel kellene dönteni.
Rossi a magas letámadással öngyilkos taktikát választott a németek ellem. Utólag persze mindig könnyű okoskodni, de azért ezt előre is lehetett látni. Meg vagyok győződve arról,