Párizs volt minden idők legmilyenebb olimpiája

Nyitókép: Mediaworks/Csudai Sándor

„Nagyon vártuk, és nagyon sokat vártunk rá, ha úgy tetszik nyolc, ha úgy, akkor három évet. Erre fel tessék, már rögtön a kezdés borzalmasra sikerült. A magyar női kézilabda-válogatott a csoportkör első fordulójában 31–28-ra alulmaradt a házigazda franciákkal szemben az ötkarikás játékok hivatalos nyitánya előtti napon.

A közelmúltat tekintve bőven optimistán várhattuk a magyar olimpiai csapat párizsi szereplését, Londont (2012) és Riót (2016) tekintve leginkább az aranyérmek számára lehettünk büszkék, mindkettőben nyolc alkalommal csendült a magyar Himnusz. A képet viszont némiképp árnyalta, hogy előbbin összesen 17, utóbbin 15 érmet szerzett a komplett különítmény, mármint annak szűk része.

Tokió utóbbiban, mármint az érmek darabszámát illetően ugyan nyitott (20), az aranyak tekintetében viszont zárt (6). A teljesítményt és a szereplést visszavette, más esetben fokozta, hogy a világjárvány miatt egyéves halasztást követően rendezhettek olimpiát a japánok, rendkívül szigorú egészségügyi szabályok betartása mellett, a nagyközönséget mellőzve. Párizsban a sportvilág visszakapta a sportszerető nagyközönséget, és viszont, utóbbi négyévenkénti kedvenc időtöltéséhez jutott: szurkoljunk honfitársainknak, örüljünk velük együtt, ha nyernek, sírjunk velük együtt, ha veszítenek, valamint tágítsuk világlátásunkat olyan sportágak, versenyzők megismerésével, amikről és akikről addig nem is hallottunk. A fokozott várakozásoknak azonban ára is volt.”