Kós Hubert a francia riválisáról: „Nem hiszem, hogy meg tudnám őt verni”

Nyitókép forrása: SEBASTIEN BOZON / AFP

Kós Hubert a párizsi olimpián 200 méter háton szerzett aranyérmet. Ebben a számban Wladár Sándor és Egerszegi Krisztina után harmadik magyarként nyert az olimpiák történetében. A Nemzeti Sportnak adott interjújában először arról beszélt, milyen érzések kavarogtak benne a győzelem után, egyáltalán milyen út is vezetett el idáig. A sportoló a tokiói olimpián még 200 méter vegyesen indult, de az nem feküdt neki túl jól, hiszen ott csak 20. helyen ért célba.

Így vélekedett a Tokió utáni időszakról: „Kudarcként éltem meg, hogy nem tudtam megcsinálni. Hogy előtte a hazai Európa-bajnokságon hiába úsztam a középdöntőben juniorvilágcsúcsot kétszáz vegyesen, végül csak az ötödik lettem. Tokióban a döntő volt a minimális célom. És nem sikerült, nagyon nem… Utána kezdtem el változni és változtatni – mentálisan. Hogy jobban tudjam kezelni ezeket a helyzeteket: volt tapasztalatom, annyit tanultam a velem történtekből, hogy rájöttem, mi kell ahhoz, hogy nyerjek.”

A magyar úszó kiemelte, hogy ezek a kudarcok is kellettek ahhoz, hogy hátra váltson, és utána minden nagy versenyen győzelmet arasson (2022-es Európa-bajnoki 1.hely, 2023-as világbajnoki győzelem és a már említett 2024-es olimpiai aranyérem).

Amiatt pedig nagyon szerencsésnek érzi magát Kós Hubert, hogy az a Bob Bowman lehet az edzője, aki korábban a Michael Phelps-nek is a trénere volt. Phelps 23 olimpiai aranyat vitt haza, ugyebár.

„Kétszáz háton legyőztem az addig szintén verhetetlennek hitt Ryan Murphyt, leültünk Bobbal beszélgetni – emlékezett vissza. – Én sohasem gondoltam volna korábban, hogy háton ilyen időeredményekre leszek képes, és mikor megkérdeztem Bobot, vajon Ryant könnyebben elkaphatnám-e a későbbiekben, mint Léont, ő egyértelmű igennel felelt.”

Kós Hubert megjegyezte, hogy valószínűleg ugyanúgy barátok maradnának Léon Marchanddal, ha ugyanabban a versenyszámban úsznának, ám nem hiszi, hogy le tudná őt győzni.