Keseregni nincs okunk, de vereség lett a vége Dánia ellen

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

Negyedik mérkőzését játszotta a magyar férfi kézilabda-válogatott a párizsi olimpián, méghozzá a csoportot vezető, vb-címvédő Dánia ellen. Ez volt az a mérkőzés, ami számunkra a legkevésbé sem tartozott a kötelező győzelem kategóriába, hiszen a világ legjobb kézilabdacsapata volt a mienk ellenfele. A dánok a torna fő esélyesévé léptek elő az első három csoportmeccs után, a legtöbb találatot szerezték eddig a mezőnyben, meccsenként kereken 35-öt, és csak két ellenfél kapott náluk kevesebbet, átlag 27,6 gólt – a mi esetünkben ez a két szám 30,6 és 28,6. 

A pénteki csoportmérkőzés előtt Chema Rodríguez szövetségi kapitány cserélte, Mikler Roland, Hanusz Egon és Rosta Miklós került be a keretbe Palasics Kristóf, Imre Bence és Szita Zoltán helyett. 

Jól kezdünk a vb-címvédő ellen, Ancsiné volt az első gól a meccsen, amivel vezettünk, a 10. percben azonban már elhúzott az ellenfél 6–3-ra, majd volt 8–4 is oda. Ám összekaptuk magunkat, és Mikler Rolnad nagyokat védett a kapuba. A 19. percben egyenlő (9–9) volt az állás, a 20.-ban pedig már vezettünk (10–9) is. Öt perc volt hátra az első félidőből és 13–11-es magyar vezetést mutatott az eredményjelző. A lelátón senki sem panaszkodhatott, élvezetes és izgalmas meccset láthattak a szurkolók. Egy perccel a szünet előtt előbb Gidsel egyenlített, majd visszavette a vezetést Dánia (15–14), sajnos ekkor már emberhátrányban voltunk Bodó két perces kiállítása miatt. A félidő hajrájában Ligetvári lövése kimaradt, Lauge pedig három másodperccel a vége előtt üres kapus gólt lőtt, így 16–14-es dán vezetéssel mentek az öltözőbe a csapatok.

A fordulás után a skandinávoké volt az első támadás, de Lauge lövését azonban bravúrral kitolta Mikler, majd Bánhidi csökkentett a hátrányunkon. Innentől hol egy, hol két gól volt a különbség a két csapat között. Később azonban kicsi kiengedtünk, s a 42. perben már négy volt a különbség (21–17). Negyed óra volt hátra a meccsből és néggyel mentek a dánok (22–18), de hogy nem volt nagyobb a különbség, ahhoz kellettek Mikler nagy védései. Tíz perccel a zárás előtt már öt volt a két csapat között, 25–20-ra vezetett Dánia. Nem játszottunk rosszul, de sajnos látszott, hogy nincs benne a játékunkba, hogy fel tudunk zárkózni Magnus Landinékra. Teltek, múltak a percek, de a különbség nem csökkent sajnos. Már minden gólért nagyon meg kellett izzadnunk. 

Az igazsághoz tartozik, hogy a bírók az ítéleteikkel nagyon a háromszoros világbajnoknak kedveztek, pedig nem voltak rászorulva. Végül három gól volt a különbség a két válogatott között, Dánia 28–25-re győzött.

Az utolsó csoportmérkőzésünket Franciaország ellen játsszuk a párizsi olimpián, s nyernünk kellene, de ehhez a támadásban jobbat, többet kell majd nyújtanunk. Bravúrra lenne szükség Lékaiéktól a franciák ellen.