Férfias nők; genderproblémák az olimpián

Nyitókép: MOHD RASFAN / AFP

„És akkor megérkeztünk a bokszhoz; én azt sem nézem szívesen, ha férfiak ütik egymást a közönség kedvéért, de hogy nők tegyék ezt, számomra abszurd. Ha nincs a botrány, valószínűleg sosem nézek meg egy női ökölvívó-meccset. Mert a nők, ugye, mindenre képesek, amire a férfiak, csak persze – és ezt éppen ezzel az esettel maguk demonstrálják – nem azonos szinten. Hiszen egy kissé túlszteroidozott vagy genetikailag eltérő versenyző megjelenése azonnal felborítja a rendet. Ha azonban elfogadjuk, hogy a genetika mégiscsak egy létező valami, akkor a sportszerűség azt diktálja, hogy Imane Khelif ne induljon a nők között. Ha csakugyan eltérő a biológiai felépítése (nocsak, van biológia, hát nem társadalmi kérdés, személyes döntés a nemünk?), induljon a férfiak között.

Vagy törődjön bele, hogy az adott körülmények között nem lehet versenysportoló. (Én nagyon szeretek énekelni, de egyáltalán nincs zenei hallásom. Sosem fogok operettekben fellépni, nem lesz rockzenekarom és szólólemezem. Elengedtem, mert hiányoznak hozzá a képességeim. Bizonyos dolgokat el kell tudni engedni.)

Ezt az egész problémát egyébként József Attila közel száz éve már néhány verssorban tökéletesen megoldotta:

»(…) mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…«”