"Mindenhogy bosszantó!" – Kifakadtak női pólósaink

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt

***

Nem történt tragédia, de fontos mérkőzést veszített el a magyar női vízilabda-válogatott. Világbajnoki ezüstérmes csapatunk két góllal maradt alul a rendkívül erős és – talán – kicsit korán csúcsformát mutató hollandokkal szemben. Van még három mérkőzés a csoportban, de fontos, hogy legközelebb (hétfő, 20.05) Kanada ellen az elejétől a végéig koncentrált legyen a Mihók Attila-Cseh Sándor páros vezette társaság. A lányok csalódottak voltak, s kik-ki vérmérséklete szerint fogadta a vereséget, amihez nagyban hozzájárult, hogy 0-3-mal kezdtünk.

Így látta a kapuból

„Elég csalódott vagyok az első negyed miatt, mert mindig megbeszéljük: az a legfontosabb olyan szempontból, hogy ad egy magabiztosságot, ha jól kezd egy csapat. 

A végén azért is ők lőtték be, mert ahogy a korábbi világversenyeken is mondtam, kijött, amit az elején és az egész meccsen beletettek. Annak örülök, hogy fel tudtunk zárkózni és egy szoros meccset játszottunk” – kezdte a Mandinernek Magyar Alda kapus, aki érthetően nem ilyen olimpiai kezdésre számított.

„Jó érzés még nincs bennem, ha újra megnézem a meccset, valószínűleg akkor sem lesz. Tovább kell lépnünk, megnézni, miket rontottunk el. A hibákat kijavítva kell tovább mennünk, még nagyon sok fontos mérkőzésünk lesz. Ma még lehetünk szomorúak, aztán két nap múlva újra játszunk. Össze kell szednünk magunkat! A kezdésen kell változtatni, mert hasonló történt velünk az athéni felkészülési tornán is. Ott meccsről meccsre fel tudtuk építeni magunkat, de az elejétől bele kell adnunk mindent, és ugyanolyan harcosnak kell lennünk, mint az ellenfél.”

Akadozott a támadójáték

Különösen frusztráló lehetett, hogy többször volt esélyünk fordítani, de egyszer sem volt nálunk az előny, hogy a hollandokat nyomassza.

„Lehet, az volt a kulcs. A negyedik negyedben több emberelőnyünk is volt, amikből átvehettük volna a vezetést. Nem tudok most mit mondani” – reagált felvetésünkre Garda Krisztina.

Az is tanulság, hogy a hollandoknál hét, nálunk csupán öt pólós tudott gólt szerezni. Ráadásul ászunkra, Keszthelyi Ritára nagyon figyeltek (0/5), centereink sem találtak be. Nagy lövőnk, Garda Krisztina is csupán egyszer próbálkozott.

Szerettünk volna nyerni természetesen. Kilenc gólt kaptunk igazából, a tizedik üres kapus volt. Azt szokták, mondani: a tíz vízválasztó, sajnos annál kevesebbet sikerült lőni. A védekezés alapvetően nem volt rossz, támadásban voltak problémáink. Persze jó csapat a holland, mindig kemény meccseket játszunk vele, de nem éreztem, hogy lehetetlen küldetés lett volna a fordítás. 

Őszintén, dinamikusabban

Vályi Vanda volt támadásban az üdítő kivétel. A Ferencváros szélsője három gólt is szerzett rossz kéz oldalról, jobbról jobbal. Ennek ellenére ő is vállalja a felelősséget.

„Mindenhogy bosszantó, függetlenül attól, hogy ki milyen egyéni teljesítményt nyújtott. Picit több kell ettől a jövőben, például, hogy egy ilyen csapatot ne hagyjunk elhúzni három góllal. Sokkal dinamikusabban kell visszarendeződni védekezésre, lereagálni a bemozgásokat. 

Fontos, hogy folyamatosan építsük magunkat, a társkapitányok ezt biztos kézbe veszik, s mivel ez egy őszinte közösség, megbeszéljük a jó és a rossz dolgokat is” – tekintett előre Vályi, akit arról is kérdeztünk, mit szólt a hangulathoz és a nagy létszámú közönséghez a nézők nélküli tokiói olimpia után.

„Bevallom, én is meglepődtem, amikor beléptem a pódiumra. Egyébként fantasztikus érzés volt, ha egy sportoló valamiért csinálja, nagyrészt emiatt is. Szerencsésnek érzem magam ebből a szempontból.”