Borbás Gáspár szerezte a Fradi és a magyar-válogatott első gólját, és ő volt hazánkban az első doktor labdarúgó. Dédunokája, Borbás Barna írt róla könyvet, s most mesélt lapunknak.
Nyitókép: Borbás Gáspár, a Ferencváros első bajnoki góljának szerzője. Fotó: Borbás Barna családi archívum
A ma 125 éves Ferencváros futballcsapatának első bajnoki gólját egy bizonyos Borbás Gáspár szerezte, 1901. áprilisában a MUE elleni 5:3–ra elvesztett meccsen talált a kapuba az akkor 16 éves balszélső. Borbás Barna, a labdarúgó dédunokája hosszú évekig kutatta a felmenője életét és még egy könyvet is írt róla, amely tavaly jelent meg Első gól címen a Válasz Online kiadásában. Az ELTE történelem szakán végzett történész és újságíró azt mondja, nem ismerhette személyesen a dédnagypapát, aki 1976-ban hunyt el 92 évesen, csak történeteket hallott róla. Arról, hogy nagy sportoló volt és hogy valamit csinált a II. világháború alatt, amiért zsidó emberek hálásak voltak neki:
„Nem voltak nevek, történetek. A sportolói karrierjén túl érdekelt, izgatott, hogy hol voltak a kapcsolódási pontjai a huszadik század köztörténeteihez.
Ebből született meg végül a könyv a dédnagypapámról” – mondja Borbás Barna.
De ki is volt Borbás Gáspár? 1884 nyarán született Budapesten (az édesapja tiszti ügyész volt) és hamar az új játék, a futball szerelmese lett. A Fradi első góljának szerzője idősebb korában úgy mesélte, 1900-ban éppen a Városligetben focizott az osztálytársaival, amikor a Ferencváros játékosa és intézője, Malaky Mihály kiszúrta magának. Egy évvel később pedig ő lőtte a most 125 éves futballcsapat első hivatalos bajnoki találatát… Nem mellékesen a magyar-válogatottban is helyet kapott, 1903-ban ő szerezte a válogatott első gólját is. És ha már rekordok, ő volt az első magyar-válogatott játékos, aki doktori címet szerzett, 1907-ben vehette át a jogi diplomáját. Borbás doktor aztán 1916-ban a karrierje befejezése mellett döntött, később teljesen eltávolodott a labdarúgástól. A dédunokája azt is tudja, hogy miért:
„Ahogy akkor fogalmazott, a kedvét szegte az álamatőrizmus elterjedése, a profizmust pedig kevéssé esztétikus evolúciónak nevezte”
– folytatja Borbás Barna, hozzá téve, hogy a professzionális, vagyis fizetett labdarúgás 1926-os bevezetéséig ez inkább szabadidős tevékenységnek, egyfajta szenvedélynek számított: „A Ferencváros korai korszakában a játékosok semmiféle járandóságot nem kaptak, csak a dresszt, cipőt, cipőzsinórt, sokszor még a labdát is ők vitték a mérkőzésekre. 1912-ben, amikor az első Nyugat-Európa-i turnéjára ment a csapat, a legtermészetesebb volt, hogy a vonatjegyet a játékosok vásárolták maguknak” – tette hozzá Borbás Barna, aki szerint a dédnagypapa olyannyira nem volt kibékülve a profi státusszal, hogy még idős korában is ritkán volt hajlandó meccset nézni a televízióban:
„A családi emlékezet része, hogy nem nagyon lehetett rávenni a közös meccsnézésre, nem tartotta elég szépnek, esztétikusnak a játékot”
A dédunoka szerint a hatvanas években egy újságírónak is kifejtette a véleményét a dédnagypapa, persze már szalonképesebben: „Úgy tudom, a játékosok ma már egészen magas életszínvonalat élveznek. Nos, akkor ezért cserébe sokkal többet kellene nyújtaniuk és talán jobban szeretniük a sportágat” – nyilatkozta az egykori labdarúgó. Borbás Barna szerint a dédnagypapa azt a világot kedvelte, amikor a futball szeretete, az önmagáért és a csapatért küzdő sportoló ethosza számított, nem az anyagiak.
Azt is kikutatta a könyv megírásakor, hogy a dédnagypapa sok zsidó származású emberen segített a vészkorszakban. Például rengeteget tett a híres tudós, Teller Ede családjáért is. „A II. világháború alatt ügyvédként dolgozott és sok zsidó barátjának, kollégájának segített. Például Teller Miksának, a világhírű tudós, Teller Ede édesapjának, aki budapesti ügyvéd volt. Amikor eltiltották a praktizálástól és le kellett adnia az irodát és az ügyfélkört, a dédpapám külön kérésre és bármiféle fizetség nélkül átvette azt, eljárt helyette. Amikor pedig a Teller család svájci, védett házba került, Borbás doktor és a neves jogtudós, Szladits Károly segítették őket élelmiszerrel, pénzzel, iratokkal.”
Borbás Barna a könyvében nem csak a dédnagypapa sportteljesítményéről ír, hanem az is felderítette, hogyan viszonyult a közélethez az első Fradi-gól szerzője. „A 20-as években többször publikált Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjában és különböző szövetkezeti évkönyvekben. Innen ismerjük jellegzetes, harmadikutas meggyőződését.
Erősen bírálta mind a szocializmust, mind a mértéktelen kapitalizmust, miközben a Horthy-rendszer ellenzékéhez tartozó pártokhoz kötődött,
az említett Zsilinszky mellett Rassay Károly formációjához. Korrekt úriember alkat volt, aki mindvégig őrizte önállóságát, nem volt hajlandó hódolni semmilyen rendszernek. Fővárosi tiszti alügyészi munkájából még a Horthy-éra hajnalán kényszernyugdíjazták, az ügyvédi kamarából már a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány töröltette, miután az ügyvédi hivatás gyakorlására alkalmatlannak nyilvánították. A sportot tekintve pedig a legtalálóbb Dénes Tamás futballtörténész megjegyzése, mely szerint Borbás doktor a régi iskolát, az erkölcsi alapú labdarúgást játszotta. Nem szeretnék a nevében beszélni, de az biztos, hogy a mai futball sok jelenségét rosszallóan figyelné” – összegzett a dédunoka.
Ezt is ajánljuk a témában
Horthy Miklós kormányzó kellemetlenül érezte magát Hitler méregdrága születésnapi ajándéka láttán, ám az emigráció alatt pénzzé tette volna a Hungária hajót – derül ki egy most felbukkant levélből.