A szerbeket is kipipáltuk: Európa-bajnokság, jövünk!
2023. szeptember 08. 06:31
A csúcskategóriás délszlávokat is elkaptuk idegenben, nagyot küzdöttünk, miénk a világ. Ide jutottunk: a semmiből a valamibe. A reménytelenből az álomszerűbe, pontosabban a valóságba.
A történet 1997-ben kezdődött, legalábbis számomra. Mint a kutyát, úgy elvertek minket a jugoszlávok oda-vissza.
Az Üllői úton hetet, Belgrádban ötöt kaptunk.
Egy középiskolai kollégiumban kuporogtunk, és a meccs előtt azt gondoltuk, most kezdődik el valami nagy dolog. El is kezdődött: a magyar futball leggyalázatosabb évei, a mélypont ünnepélye. Innen indultunk el. Vánszorogtunk előre, hátra, jobbra, balra, amerre éppen pofoztak minket.
A gyökeres változás egyik fő jele, főleg, ha „délszlávia” felől közelítünk, a világbajnoki ezüstöt begyűjtő horvát zsenik bedarálása volt idehaza, 2019-ben, nem számítva persze a kettő Európa-bajnokságot a meccs előtt és után, amikre kijutottunk, és parádésan szerepeltünk.
Ami azóta történt, hogy a németeket Németországban, az angolokat Angliában (és a biztonság kedvéért itthon is) a földbe döngöltük tétmeccseken, hogy a szerbekkel azóta pariba jöttünk (tétmeccsen egy győzelem, egy döntetlen), talán hagyjuk is. Abba se menjünk bele, hogy mit jelentett egy klasszis feltűnése a sorainkban, mert abba már belementünk itt, és úgy tűnik, igazunk lett. Hagyjuk azt is, hogy
látványosan, a szemünk előtt árazzák át a magyar futballt a fölfelé lépkedő tehetségeink,
Tovább emelkedik a magyar foci renoméja: Szoboszlai azt jelentheti majd Magyarországnak, amit Messi Argentínának vagy Modric Horvátországnak.
Arról beszéljünk inkább, mi történt Belgrádban csütörtök este. Több dolog is, de a legfontosabb a végeredmény: kettő-egy ide. Az összes gólt mi lőttük, a szerbekét maga Szalai Attila, aki menteni szaladt…oda se neki. Labdabirtoklásban és kombinatív játékban is leléptük a délszlávokat az első félidőben, úgy vezettek egy góllal, hogy kapura sem lőttek. Aztán fordítottunk. A második félidőben kibírtuk a nyomást, és annak ellenére, hogy korántsem játszottunk tökéletesen, és Szoboszlai sem villogott, elhoztuk a három pontot Belgrádban.
Valójában ez mutatja, honnan hova jutottunk: közepes játékkal kaptuk el a klasszisokkal felálló, félelmetes játékra képes szerbeket. Ide jutottunk: 1997-ből 2023-ba.
A semmiből a valamibe. A reménytelenből az álomszerűbe, pontosabban a valóságba.
Mit jelent fordítani tétmeccsen, idegenben, egy klasszisokkal zsúfolt válogatott ellen, akiknek csaknem minden játékosa topbajnokságban szerepel hétről hétre? Többek között azt, hogy
Minden esélyünk megnyílt arra, hogy vereség nélküli csoportgyőzelmet szállítsunk egy világverseny selejtezőjében,
amire emberemlékezet óta nem volt példa, hogy őszinte legyek, nem tudom, volt-e egyáltalán. Szerbia, Montenegró otthon, Litvánia, Bulgária idegenben – ez a program. Montenegró a litvániai döntetlennel kiírta magát, szinte csak a szerbekkel kell számolnunk, akiket épp most vertünk meg. Tudom, többször leírtam már, de jólesik.
Persze, persze, a tennivaló számos, tulajdonképpen
most kezdődik a munka, ha a céljaink a vágyainkra hasonlítanak.
Például kitermelhetnénk évente pár Szoboszai-Kerkez-Sallai-Szalai-Schäfer szintű játékost. De térjünk vissza erre pár év múlva, addig meg örüljünk, mert van minek.
Nyugalom, a magyar foci fölemelkedése nem Montenegró ellen dőlt el
Az elmúlt évtized kőkemény munkája garantálja a hosszú távú sikert, nem egy ártalmatlan botlás a kudarcot.
Nyitókép: Magyar játékosok gólöröme a labdarúgó Európa-bajnoki selejtező G csoportjában játszott Szerbia - Magyarország mérkőzésen a belgrádi Rajko Mitic Stadionban 2023. szeptember 7-én.
Soha nem voltak olyan jók a kapcsolatok Szerbia és Magyarország között mint most, ebben pedig a hídszerepet betöltő Vajdasági Magyarok Szövetségének történelmi érdemei vannak – mondta lapunknak adott interjújában Zsigmond Barna Pál.
