Négyen hagytak ott mindenkit a Poggión. A bringaőrült olaszok egyetlen igazi esélyese, Filippo Ganna, aki számára a hazai klasszikus egynapos az év versenye. A világ legjobb csapatának legjobbja, Valter Atti csapattársa, a belga Wout van Aert. A holland Mathieu van der Poel, aki a magyar Giro-szakaszok legnagyobb sztárja volt. Van Aert és van der Poel minden egynaposon esélyes, amin rajthoz állnak – ha országúton rendezik, ha erdei sárban. És ott volt negyedikként a sportág van der Poel melletti másik legnagyobb sztárja, Tadej Pogačar – aki pedig országúton esélyes minden versenyen, amin rajthoz áll, ha egynapos, ha háromhetes.
Ennél bitangabb négyest kézzel válogatni sem lehetett volna. Háromszáz kilométer általában elég jó szűrő.
A Poggio emelkedő legvégén Mathieu van der Poel robbantott. Ez némileg meglepő egy minden megmaradt vetélytársánál robosztusabb versenyzőtől, akinek az emelkedő-lejtő utáni utolsó két sík kilométer lenne a terepe. Ahhoz az önbizalomhoz, hogy mégis ezt a váratlant húzza már a felfelémenetben, komoly táptalajt adhatott, hogy tavaly a visegrádi fellegvárnál van der Poel egy hegyi befutóban tudta megnyeri a Giro d'Italia nyitószakaszát.
A holland robbantását senki nem tudta átvenni, 20 méteres előnnyel kezdte meg a lejtmenetet, ami az egyik legveszedelmesebbike a sportágnak.
Hét óra és háromszáz kilométer után 21 kanyar, zömében hajtűk.