A világ legsokoldalúbb bringása olyat villantott, mint Visegrádon, Valter Attila a főmezőnnyel jött meg az idény első Klasszikusán

A világ és főként Európa több millió háztartásában, ahol a lusta hétvégi főzések nélkülözhetetlen hangulati eleme a háttérben folyó országúti bringaverseny, a tavasz kezdetét a Milánó–Sanremo napja jelenti.

Ez a szezon első klasszikus egynapos versenye az ötből. Egy közel hét órás, folyamatosan fokozódó tempójú,

Olyan verseny, amit 116 éves múltú címként nem csak minden bringás meg akarna nyerni – de sokaknak van is valós esélye rá. Nyerték már könnyűcsontú, szikkasztott testű háromhetes-menők, ahogy bivalyerős, láncot-kormányt tépő sprinterek is. Tavaly például ész és vakmerőség elegyével szerezte élete győzelmét itt a szlovén Matej Mohorič.

Idén egy perc nyugta sem volt a mezőnynek. Valakik folyamatosan húzták a sort. Minden idők második leggyorsabb átlagtempójával teljesítették a távot; csak 1990-ben mentek még jobb sebességet. Amiből kiderül az, hogy a kerékpárok bár hatalmas technológiai fejlődésen mentek keresztül, és a sportágnak voltak időszakai, amikor az edzésmódszerek – némi eufemizmussal – komolyabb erőállapotra vezettek, mint ma, mégis a versenyeket alapvetően a nagyjából százhetven versenyző szándéka alakítja.

Ha sokan érzik a legerősebbnek magukat, akkor sok csapat fog munkálkodni azon, hogy a potyautasokat mielőbb elhagyja a főmezőny, és a kibontakozó közös akarat egy kíméletelen hajtást eredményez.

A magyar bajnoki mezben tekerő Valter Attila ebben a ritkamód zaklatott környezetben óvta meg a csapata elsőszámú emberét minden bajtól, és vitte el az utolsó, legendás emelkedő, a Poggio aljáig, ahol a szokásoknak megfelelően eldőlt a verseny.

Négyen hagytak ott mindenkit a Poggión. A bringaőrült olaszok egyetlen igazi esélyese, Filippo Ganna, aki számára a hazai klasszikus egynapos az év versenye. A világ legjobb csapatának legjobbja, Valter Atti csapattársa, a belga Wout van Aert. A holland Mathieu van der Poel, aki a magyar Giro-szakaszok legnagyobb sztárja volt. Van Aert és van der Poel minden egynaposon esélyes, amin rajthoz állnak – ha országúton rendezik, ha erdei sárban. És ott volt negyedikként a sportág van der Poel melletti másik legnagyobb sztárja, Tadej Pogačar – aki pedig országúton esélyes minden versenyen, amin rajthoz áll, ha egynapos, ha háromhetes.

Ennél bitangabb négyest kézzel válogatni sem lehetett volna. Háromszáz kilométer általában elég jó szűrő.

A Poggio emelkedő legvégén Mathieu van der Poel robbantott. Ez némileg meglepő egy minden megmaradt vetélytársánál robosztusabb versenyzőtől, akinek az emelkedő-lejtő utáni utolsó két sík kilométer lenne a terepe. Ahhoz az önbizalomhoz, hogy mégis ezt a váratlant húzza már a felfelémenetben, komoly táptalajt adhatott, hogy tavaly a visegrádi fellegvárnál van der Poel egy hegyi befutóban tudta megnyeri a Giro d'Italia nyitószakaszát.

A holland robbantását senki nem tudta átvenni, 20 méteres előnnyel kezdte meg a lejtmenetet, ami az egyik legveszedelmesebbike a sportágnak.

Mégis, csak hat olyan pont van, ahol fékeznie szabad annak, aki nyerni akar. Ide kell igazán a tiszta fej és gyorsan visszaálló pulzus. „Amikor nyertem, a Poggio tetején 182 volt a pulzusom. Az alján már 132, miközben már indítottam egy támadást” – mondja a tavalyelőtti győztes.

Mathieu van der Poel a világ egyik vezető országúti versenyzőjeként sem akarja még mindig elengedni a téli szezon fő biciklis versenyszámát, a cyclocrosst. Jeges vagy tocsogós sárban mennek vállt vállnak vetve itt is Wout van Aerttel, mióta csak az eszüket tudják.

Ez a hatalmas biciklizni-tudás egy félelmetesen gyönyörű lejtmenetet tett lehetővé. Van der Poel megtriplázta az előnyét – pedig a kanyarokat legjobban ismerő üldöző, a hazai Ganna azt mondta, élete egyik legjobb lejtmenetét nyomta, és a cyclocross másik ásza is ott volt az üldöző hármasban.

Mathieu van der Poel így egymaga ért a célba, élete harmadik egynapos klasszikusát nyerve.

Ezzel megelőzte édesapját, Adriet, aki kettőig jutott; és ő is feliratkozott a Sanremo bajnokai közé, ahol anyai nagyapját, Raymond Poulidort 1961 óta jegyzik.

Nyitókép: Mathieu van der Poel a célban. Fotó: Marco Bertorello / AFP