Szoboszlai Dominik könnyek között beszélt Szalai Ádámról és arról, miért játszottak tovább
Dibusz Dénes egy rángatózó lábat látott. A korábbi csapatkapitány, másodedző drámája az egész csapatot megrázta. Reakciók!
A németek elleni diadal után és az olaszok elleni csoportrangadó előtt ismét korábbi szövetségi kapitányainkat kérdeztük. Természetesen a lipcsei győzelemről, Szalai csodagóljáról és persze a ma esti találkozóval kapcsolatban.
Bozsik Péter
Szalai csodagólját Isten ajándékának tartom!
Természetesen nagyon nagy örömmel fogadtam a németek elleni győzelmet, ma már ott tartunk, hogy a válogatottal kapcsolatban semmin sem lepődünk meg – már ami az eredményességet illeti. Ami különösen örömmel töltött el, az a játékunk minősége volt. Az első félidő majdhogynem tökéletesre sikerült, szinte csak az volt a kérdés, hogy meg tudjuk-e szerezni a második találatunkat? Amiatt ugyanis nem kellett idegeskedni, hogy gólt kapunk... A második félidőben kevesebbet találkoztunk a labdával, a védekezés játszotta a főszerepet, de annyira szervezetten és dominánsan tettük mindezt, hogy egyáltalán nem kellett attól tartani, hogy egyenlít az ellenfél. Sőt, az volt az ember érzése, hogy ha három napig tart a meccs, akkor sem kapunk gólt!
Mindig is hittem a sorsszerű dolgokban. Éppen ezért Szalai csodagólját Isten ajándékának tartom. Ádám sosem volt egy Törőcsik András-típusú játékos, aki – halomba döntve a védőket - végigtáncol az egész térfélen, ő inkább megharcolt a labdáért. A németek elleni találat egy parádés mozdulat volt, a legnagyobbaknak is a becsületére válna!
Lehet rám azt mondani, hogy visszafogott vagyok, de én is csatlakoznék Marco Rossi mondandójához. A lényeg, hogy – szervezett, koncentrált játékot nyújtva - emelt fővel jöjjünk le a pályáról. Az utóbbi 30 év legnagyobb bravúrja lenne a Nemzetek Ligájában a négy közé jutás, de ez a magyar válogatott elhitette velünk, hogy vannak még csodák!
Csank János
Az olaszok elleni második félidő maga lesz a horror!
Mindenképpen jó dolog, hogy győztünk a németek ellen, akiknek hatalmas pofán verés volt, hogy taktikailag is föléjük nőttünk. Hozzáteszem – és ezzel cseppet sem a magyar válogatott érdemeit szeretném csökkenteni -, hogy
ennyire „vak” német csapatot még soha életemben nem láttam!
Külső szemlélőként roppantul élveztem az ellenfél tanácstalanságát, hiszen fogalmuk sem volt, hogy mit kéne csinálni.
Ádám - valljuk be – nem tipikusan „szalais” gólt szerzett, de ahogy a labdához ért, az szenzációs volt – Ter Stegennek esélye sem volt a hárításra! Annyit még hozzátennék e siker kapcsán: hat egykori és jelenlegi Bundesliga-játékossal álltunk fel a németek ellen, és ez is óriási önbizalmat adott a mieinknek.
A hatalmas szurkolótáborunk az olaszok ellen is kellő önbizalmat adhat nekünk, és mivel ma már eljutottunk arra a szintre, hogy a riválisokkal szemben semmi hátrányunk nincs, ennek is köszönhetjük ezt a csodálatos bravúrsorozatot! Az olaszok elleni csoportrangadó kőkemény taktikai és lélektani csata lesz. A lényeg, hogy maradjunk higgadtak, és merjünk játszani. Az első félidőben hatalmas taktikai harc lesz a pályán; biztosak lehetünk abban, hogy az olaszok nem ugornak nekünk. A második félidő viszont maga lesz a horror, hiszen a riválisunk győzelmi kényszerben játszik majd. Ám minden körülményt figyelembe véve minimum egy döntetlenre jók leszünk!
Egervári Sándor
Az első félidőben nyújtott teljesítmény az utóbbi évek legjobb válogatottbeli produktuma volt
Örömteli és nagyszerű mérkőzést játszottunk a németek ellen. Leginkább az az örömteli, hogy ma már sorozatban képesek vagyunk a nagy csapatokkal szemben is eredményesen játszani. Az első félidőben nyújtott teljesítmény az utóbbi évek legjobb válogatottbeli produktuma volt. Jó volt tapasztalni, hogy a németek kapura sem tudtak lőni ebben a játékrészben.
Ádám részéről egy nagyszerű felismerés volt, hogy lábbal ért a labdához, hiszen egy szöglet után a rövid sarokra érkező játékosok általában csúsztatott fejessel játsszák meg a labdát vagy szereznek gólt.
Mindenképpen egy jó hangulatú mérkőzésben reménykedem, hiszen a jelenlegi magyar válogatott képes kiharcolni a csoport elsőséget az olaszokkal szemben.
Várhidi Péter
A futballba vetett hitemet a magyar válogatott adta vissza!
A németek elleni idegenbeli győzelem minden futballszerető magyar embernek egy óriási dolog volt, hiszen erre senki nem számított, én sem! De az utóbbi hónapok eredményei alapján ki merem jelenteni, hogy mentálisan ennyire erős magyar válogatottat még soha nem láttam, ebből a szempontból már a világelithez tartozunk! Hogy ez kinek az érdeme, nem tudom, de a futballba vetett hitemet a magyar válogatott adta vissza! Ezen a szinten már az egészen apró dolgok döntenek, ezért is fontos, hogy egy válogatott fejben, taktikailag, pszichikailag mennyire készül fel egy mérkőzésre. Egyértelmű, hogy a csoportunkban mentálisan mi vagyunk a legerősebbek, hiszen a játékosok minden találkozón a szívüket, lelküket viszik ki a pályára.
Szalai Ádám találatára csak azt lehet mondani, hogy ez egy csodagól volt. Egy futballista életében egyetlenegyszer jön el egy hasonló pillanat – de még ez sem biztos. Ádám is elmondta, a szerencse is közrejátszott ebben a találatban, hiszen a tervezettnél hamarabb indult el a rövid sarokra, azt pedig én teszem hozzá:
az utolsó négy-öt évben a válogatottban betöltött szerepe alapján abszolút megérdemelte ezt a gólt. Hiszen az elmúlt időszakban olyan erőt és hitet adott a többieknek, hogy az példaértékű.
Mi mást kívánhatna az ember? Az olaszok ellen is folytassuk a bravúrsorozatot! Addig kell megülni a szerencsét, ameddig lehet! A cesenai sikerük ellenére azt mondom: a három csoportellenfelünk közül az olasz válogatott a leggyengébb. Hiszen a sikertelen vb-selejtezők után hatalmas átalakuláson mentek keresztül, lecserélték a fél csapatot, csak Mancini kapitány maradt, és egyértelműen érződik rajtuk, hogy abszolút nem érdekli őket a Nemzetek Ligája.
Nyitókép Fel az újabb győzelemre és a Szalai-gól(ok)ra! Fotó: MTI/Illyés Tibor